Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész
A csákvári, majki és császár-karpatusi gazdaságok állatállománya Év Darabszám Számosállat szám Egy számosállatra jutó szántó, kh. 1904 3276 1255,9 1,9 1925 1885 745,8 3,2 1931 1983 761,6 3,2 1938 2117 760,8 3,2 1943 1392 733,7 3,3 A múlt század vége óta házi kezelésben lévő három gazdaság (üzemegység) állományszáma egyértelműen tanúskodik az állattenyésztés nagyarányú visszaeséséről. A darabszám igen szeszélyesen hullámzó görbéje, mint látni fogjuk majd, részint a két legmozgékonyabb állatfaj: a juh- és sertésállomány változatos, növekvő és csökkenő alakulásával, részint a ló- és szarvasmarhaállomány csökkenésével magyarázható. Utóbbi táblázatunk meggyőzően bizonyítja, hogy a darabszám visszaesésében nem valamely kivételes esemény (háború, forradalmak) által okozott átmeneti állapotot kell keresni agrármúltunk kutatójának. A visszaesés ugyanis a két háború közti időszakban állandósult „folyamatos" maradt, s azon még a második világháborús konjunktúra sem tudott módosítani. Mindenképpen hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a tartós visszaesés mértéke meghaladta az országos átlagot, jóllehet uradalmunk szántóföldhöz viszonyított állatsűrűsége az országosnál — 1918 előtt csakúgy, mint 1920 után —jobb volt. A világháború előtti országterületen ugyanis 2,9 kh, a trianoni béke után megmaradt országrészen azonban már 3,9 kh szántó jutott egy-egy számosállatra. 12 A két háború közti korszakot önmagában szemlélve, az állománysűrűség tekintetében lényeges elmozdulás alig figyelhető meg. Csupán 1935-ben következett be a már említett okok miatt átmeneti esés a nagykiterjedésű Forna pusztának házi kezelésbe való vételével. A gazdasági világválság következtében tönkrement bérgazdaság igen rossz állapotban került vissza a tulajdonos kezelésébe, a gazdaságnak újra való felemelése komoly erőfeszítést kívánt az uradalomtól. A sűrűség időbeli hullámzása országosan lényegesen nagyobb kilengést mutatott: korszakunkban az egy számosállatra jutó szántóterület 3,6 és 4,1 kh között ingadozott. Jelentős ingadozás tapasztalható a Dunántúlra vonatkozó értékek esetében is, ám a szóban forgó tájegységen és uradalmunkban az állomány sűrűségi foka — lényegesen magasabb lévén az országosnál — nagyjából azonosnak mondható (a 12 BUDAY László, 1921 i. m. 112-118 p.
