Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész
A szántók mintegy 2%-os részarányának csökkenése, a rét és a legelő ugyancsak 2—2%-os növekedése valójában alig módosította a termelési szerkezet külső adottságait. A művelési ágak megoszlásában a rét és a legelő részesedése kiegyensúlyozottnak, az országos arányokkal nagyjából megegyezőnek mondható. Szemben a házilagos termelés ugrásszerű bővülésével, a gazdálkodás külső feltételei ilyen módon nem kívántak számottevő változtatást a termelés korábbi szerkezetén sem. A kilenc falu és egy puszta határában fekvő földek valójában hét önálló üzemegységet alkottak. Közülük 6 földművelő jellegű (fornai, csákvári, császárkarpatusi, császár-makki, oroszlányi-majki és gönyüi), egy pedig, az ászári, szőlőgazdaság volt. A Vértesboglár határába eső földterület a csákvári gazdaság szerves részét képezte (csak közigazgatásilag tartozott Vértesboglárhoz), Bókod, Nagyigmánd és Szák határában viszont az erdőhöz, részint a tógazdasághoz (és a kasznársághoz) kapcsolódtak az egyébként is jelentéktelen nagyságú földek. Az állattartás szempontjából nyilvánvalóan csak az említett földművelő jellegű üzemegységek, úgymint: a fornai, csákvári, karpatusi, makki, majki és gönyüi jöhettek számításba. Az utóbbinál azonban meg kell jegyeznünk, minthogy a földek igen gyenge (futóhomokos) minőségűek voltak, azokat erdőtelepítés céljából fokozatosan átadták az uradalmi erdőgazdaságnak, másfelől a 40-es évek elején megejtett házhely-parcellázások révén apadt évről-évre a gazdaság területe. Úgyannyira, hogy 1943-ra az üzemegységben folyó gazdálkodást lényegében véve felszámolták. 8 Agrártörténetírásunk a statisztika meggyőző adatai alapján feltárta már, hogy az első világháború különleges megterhelése és a háború következményeként előállt új helyzet: a Monarchia szétesése után az egyharmadára csökkentett, autarchiára törekvő utódállamokkal körülvett országban a mezőgazdasági termelés mennyiségi mutatói sem a háborút követő átmeneti konjunktúra idején, sem az új háború felhajtó erőterében nem emelkedtek a századfordulón elért szintekre. Másként szólva: a monarchiabeli időkhöz viszonyítva a termelés visszaesett jobbik esetben is stagnált a Horthy-rendszer negyedszázada alatt. 9 Vajon hogyan illeszkedett az országos folyamatokba a csákvári uradalom, az állatlétszám terén egyező, vagy eltérő jelenségek tapasztalhatók-e? Jelentett-e előnyt a jobban felszereltnek mondható és számos vonatkozásban kivételes helyzetet élvező nagyüzemi termelés, s előnyeit tudta-e érvényesíteni? Másként fogalmazva: az általános stagnálást az üzemstruktúrától (kategóriától) független egyéb tényezők idézték-e elő, vagy volt szerepe abban a nagytömegű paraszti, a nagyüzeminél kétségkívül rosszabb felszereltségű kisüzemi termelési formának is? Mindenekelőtt tekintsük át a fontosabb adatokat. Az uradalom házi kezelésű gazdaságaiban, a rendelkezésünkre álló adatok alapján, az állatállomány darab8 MMMA. IV. 160. sz. 124-125. p. 9 SZUHAY Miklós, 1962. GUNST Péter 1970. 35-48. p.
