Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Surányi Béla: A lapály szarvasmarha fajta a két világháború közötti időszak szarvasmarhatenyésztésében
De egyúttal továbbra is idegenkedtek a nagytermelésű fajtáktól — főként a lapálymarha és keresztezett utódai — amit Kunffy Zoltán véleménye 22 is tükröz: egy olyan fajta vagy keresztezés, amely igen nagy igényű, „egyoldalú" teljesítményű — sok tejet termel — a magyar külterjes gazdálkodásba egyenlőre nem illeszthető bele, mindamellett TBC-re is hajlamos. De gyors megoldást csak a tehénbehozatal kínált. A tejellátás javítása érdekében az FM és a Közélelmezési Minisztérium védnöksége alatt 5—6000 db vöröstarka holland tehenet 23 kívántak behozni az országba exportált búza ellenében. „. . . elsősorban Budapest környékén lévő és lefejő tehenészettel foglalkozó olyan nagy tejgazdaságok jöhetnek figyelembe, amelyek tejhozamukat Budapest közfogyasztására kötötték le és megfelelő tejfeldolgozó berendezéssel rendelkeznek. Másodsorban pedig azok a nagy tejgazdaságok, amelyek tejtermelésüket nagyobb vidéki városok részére kötötték le." Ebből is lemérhető, hogy hosszabb távon nem számoltak a lapályfajtával, gondolva itt főleg a lefejő tehenészetekben való tartásra. Újhelyi Imre 24 különösen károsnak ítélte az import állomány fent említett tartását. A behozatali szándék csak terv maradt. A gazdasági helyzet és az állategészségügyi körülmények meghiúsították. Újhelyi Imre 25 szerencsésnek ítélte az import elmaradását, mivel ez idáig csak vásárlással, fajtaváltással szándékoztak a hazai szarvasmarhatenyésztés minőségét javítani. Az importtal szembeni rosszallás ellenére jelentős számú szimentáli marha került be az országba, ami méreteiben jóval fölülmúlta a szórványos lapálymarha behozatalt. A két háború között a különféle szarvasmarha fajtából mintegy 1500 bikát és 3000 db vemhes üszőt hoztak be. „Arra kell törekednünk, hogy külföldi importtól függetlenítsük magunkat, kedvező tartási viszonyok létesítésével és gondos tenyésztési munkával saját erőnkre támaszkodva is fenn tudjuk tartani a színvonalat." 26 Újhelyi Imre véleménye 27 is hasonló fölfogást tükrözött: „Sem módunkban sincs, sem szükségünk nincs, hogy Svájcból hozzunk be tenyészállatot, az határozottan káros, mert elvonja gazdáink figyelmét az egyedüli helyes törzskönyveléstől és tenyészállat kiválasztástól." Az FM illetékesei 28 a vérfrissítés és tenyésztési színvonal emelése érdekében az ismétlődő behozatalt szükségesnek tartották. De a behozott állatok ellen sok volt a panasz egészségi állapotuk és drágaságuk miatt. Újhelyiek importellenes magatartása abból az általánosan elterjedt nézetből fakadt, amely ezt a formát tartotta az egyedüli üdvös megoldásnak. Erre mutatott rá Leopold Lajos: 29 " A módot, ahogyan ez lehetséges, importáljunk Németalföldről, a tenyészanyagot pedig egyenlőre kísérletek és megfigyelések célja22 KUNFFY Z. 1925. Kt 858. 23 Kt 1920. 447. 24 ÚJHELYI I. 1920. Kt 496—497. 25 ÚJHELYI I. 1920. Kt 946 947. 26 ÉBER E. 1961. 436. 27 ÚJHELYI I. 1922. Kt 191. Újhelyi Imre, mint rovatvezető, Westsik Vilmos cikkéhez füz néhány mondatot. 28 ÉBER E. 1961. 436. 29 LEOPOLD L. 1921. Kt 799—800.
