Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Surányi Béla: A lapály szarvasmarha fajta a két világháború közötti időszak szarvasmarhatenyésztésében

ira, új szempontok felállítása érdekében,. . . nemcsak az állatokat kell behozni, hanem a szemléletet is, amint ezt Újhelyi Imre végzi két évtized óta." Újhelyi Imre támogatta 30 viszont a vöröstarka lapálymarhák beszerzését, mivel ez idomult — legalábbis színben — leggyorsabban a hazai tenyészirányhoz. Míg helyeselte e fajtájú lapálytehenek behozatalát, a legteljesebb mértékben ellenezte az itt született lapályfajtájú bikaborjak fölnevelését. A takarmányozás javítása nélkül még a kevésbé intenzív fajták sem képesek megfelelő színvonalon termelni. A különösen igényes volt a tartásra, takarmányozásra, amibe beletartozott a higiénia is, gátat vetve így a TBC és a fertőző elvetélés megjelenésének. Az 1920-as évek elején holland szakemberek 31 látogattak hazánkba, hogy tanul­mányozzák a bonyhádi tájfajtát és fényt derítsenek az importált holland tehenek nem mindig sikeresnek mondható hazai tenyésztésére. Dőry Hugó tüskei gazdasá­gának tehenészetét tekintették meg. Az eredménytelenség okait a helytelen takar­mányozásban, kedvezőtlen elhelyezésben, az alacsony szintű tenyésztői munkában és a rossz bánásmódban látták. Az 1923-as importtal (68 db vöröstarka holland lapálytehén és 6 db bika került be) a hollandok azt remélték, hogy a föltárt hiányosságok megszüntetésével marhájuk magyar viszonyok között is sikerrel tenyészthető, amit segíthet a korábbi évtizedek hazai tapasztalata is. Az említett állomány Gelderland, Felső-Ijjsel és É-Brabant vidékéről származott. A szállít­mány 8,7 millió koronát képviselt. A behozott állatokat a következő tenyésztők vásárolták meg: Dőry Hugó 6 db üsző és 1 db bika, Kovács Sebestyén Andor 4 db üsző, gr. Károlyi László 9 db üsző és 1 db bika, a Nagy teleki gazdaság 13 db üsző valamint 1 db bika, Wittechen Lajos 4 db üsző, Mesterházi Ernő 10 db üsző, ifj. Leopold Lajos 6 db üsző és 2 db bika, Elek Ernő 9 db üsző és 1 db bika, Csíkvándy Ernő 7 db üsző, összesen 68 db üsző, valamint 6 db bika. A holland lapályfajta beszerzési ára magas volt, így a honi tenyésztők — szintén a lapályfajtához tartozó — keletporosz bikák vásárlásával igyekeztek apaállat igényüket kielégíteni. 32 Sőt felvetődött e fajta honosításának kérdése is. 33 Györ­gyei Adolf 34 a tejtermelés növelésére a lapályimport (wilstermarschi fajtájú), illetve keresztezés mellett, az angol dairy shorthorn fajtát is föl kívánta volna használni. Mint tudvalevő, az említett angol fajta ősei között lapálymarha is szerepelt. Példaként említi a majsai gazdaság shorthorn vérségű tehenészetét. Ennek alapítá­sa visszanyúlik 1912-re, amikor 30 db tehenet és 1 db bikát vásároltak. Az új környezet ugyancsak próbára tette az állatokat, pár darab maradt meg az eredeti állományból. Ezeket elkezdték szimentáli bikával párosítani. Az utódok tejter­melésével, a tej minőségével meg voltak elégedve. 30 ÚJHELYI I. 1920. Kt 496—497. 31 WELLMANN O. 1923. Kt 123—124. 32 BÉKESSY J. 1922. Kt 277—279., vö Schmidt B. 1925. ÁL 203—204. 33 SEBESTYÉN G. 1957/58. 111., vö Peters 1925. ÁL 67—69. 34 GYÖRGYEI A. 1925. Kt 760—761, 1190—1191.

Next

/
Thumbnails
Contents