Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

5. Ismertebb levendulatermesztő helységek az 1920-as évek után: 1. Tihany (Veszprém m.) 2. Akaii (Veszprém m.) 3. Magyarkimle (Győr-Sopron m.) 4. Gödöllő (Pest m.) 5. Pomáz (Pest m.) 6. Pécel (Pest m.) 7. Celldömölk (Vas m.) 8. Nógrádberceli (Bércei, Nógrádm.) 9. Makó (Csongrád m.) 10. Dány (Pest m.) 11. Veszprém 12. Herceghalom (Pestm.) 13. Lánycsók (Baranya m.) 14. Törökbálint (Pest m.) 15. Daránypuszta (Somogy m.) 16. Pannonhalma (Győr-Sopron m.) 17. Kerepes (Pest m.) gazdasági növények aratására alkalmazott gépeket használnak. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a kifejezetten levendulaaratásra konstruált gépek kihasználtsága a mai termesztési felületek és az egymáshoz közeli időpontban érő fajták mellett minimális lenne, tehát a termesztő gazdaságoknak nem érné meg a befektetést. Ugyanakkor mérlegelnünk kell azt a tényt, hogy jó hírnevet szerzett illóolajunk ma is jól értékesíthető exportcikk lenne, s a világpiaci igények fokozódása mindenképpen a levendulatermesztés fejlesztésére serkent.

72 Jól felismerte ezt az igényt gyógynövények termesztésével foglalkozó Szilasmenti MGTSZ (23. kép),

73 ahol az előbb vázolt betakarítási nehézségek ellenére fejleszteni kívánják a levendulaültetvényt, sőt éppen ennek biztosítására Franciaországból importálnak korszerű gépeket, amelyek már speciális levendulaarató gépek lesznek. A termesztési felület növelésével és új később érő fajták bevonásával a 72 HORNOK L. 1978. 165. 73 SVÁB J.-né közlése 1982.