Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

(Pest m.) földjére telepítette át. Szerencsére az átültetést nem sínylették meg, s a következő tavaszra kb. 30 dugványt nyert belőlük. A dugványok kétharmada meg is eredt, s a fejlődő bokrok, meglepetésére, igen változatos alakulásúak voltak. Volt közöttük olyan, amelyik egy szárat hozott, és volt elágazó szárú. Volt hosszú kalászú is, rövid kalászú is. Szerencsétlenségére a következő kemény tél a fiatal töveket erősen megtizedelte, s összesen három vészelte csak át; két szimpla szárú és egy elágazó. Ez utóbbit most már különösen dédelgette, s ezt szaporította tovább. 1938-ra már volt akkora ültetvénye, hogy érdemesnek látszott a termést lepárolni. Saját maga szerkesztett erre a célra egy lepárló üstöt, mely egészen egyéni elgondolás alapján egy „krumplifőző üst"-ből készült oly módon, hogy a tetejéhez egy lezárható toldatot, aljához egy perforált lemezt illesztett (3. ábra). Ez a készülék ugyanúgy funkcionált, mint a kifejezetten 3. „Krumplifőző üst"-bői készített lepárló rajza 241