Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása
e célra létesített berendezések, tehát a vízgőz a lyukakon átáramolva magával ragadta az illóolajat, mely a toldaton keresztül a kondenzáló — florenci edényhez jutott, ahol az olaj a fajsúlykülönbségből adódóan elvált a víztől. A levendulaszalmát nem dobták ki, hanem a lepárlás során fűtőanyagként felhasználták. Érdekes, hogy a virágot nem sarlóval, hanem ollóval vágták. A levágott virágot ötletesen kialakított, négy lábon álló, léckeretre szerelt és elején-végén fogóval ellátott ponyvára szedték (4. ábra). Ennek mérete kb. 150 x 60 cm volt. Kénszalag égetésével igen jó eredményt értek el a bokrokban szívesen fészkelő darazsak ellen. Érdemes megemlítenünk Bezegh Sándor több évi megfigyelésen és tapasztalaton alapuló módszerét a levendula szaporítására: Hibrid levenduláról lévén szó — magvetésről nem, csak vegetatív szaporításról beszélhetünk. A vegetatív szaporítási eljárások közül — dugványozás, feltöltéses bujtás, tőosztás — kizárólag a dugványozást alkalmazta. Rájött, hogy jól gyökeresedő dugványt csak úgy nyerhet, ha a dugványozásra kiszemelt hajtást nem vágja, hanem hasítja. Mint mondotta, ezáltal a szövetek nem roncsolódnak, hanem épségben maradnak, s így biztosabb a gyökeresedés. Az időpont sem mindegy, a dugványok gyökereztetéséhez. Legalkalmasabb az a kb. kéthetes tavaszi időszak, amikor az ibolya nyílik. így április végére kiültethető gyökeres dugványokat nyert. Mivel a fiatal dugványokat árnyékolni is kell, legjobb megoldásnak a kukorica árnyékába való ültetést találta. A kukorica erőteljes növekedése következtében hamar túlnőtt a dugványon és pontosan a kellő árnyékolást biztosította. Ezzel a módszerrel 100 nap alatt 20 cm-es, végleges helyére telepíthető bokrocskákat kapott. Sajnos, avval kapcsolatos feljegyzései, hogy az országban mely területekre adott szaporítóanyagot és mennyit — nincsenek. Emlékezetére támaszkodva Celldömölköt (Vas m.) Nógrádbercelt (Nógrád m.) és Makót (Csongrád m.) jelölte meg, mint olyan helységeket, ahol az általa adott anyagból létesítettek pár holdas ültetvényeket. Az 1942-es székesfehérvári kertészeti kiállításon emlékplakettet adományoznak neki az ott bemutatott szép levenduláiért (14—15. kép) Mivel országszerte kiterjedt kapcsolatai voltak, tervbe vette egy konszern létesítését is, mely úgy működött volna, hogy a szaporítóanyagot és a lepárlóberendezést az egyes termesztőknek biztosítva, a különböző helyekről nyert illóolajat összegyűjtve Pesten összeöntik, s ezt a vegyes olajat értékesítik. Igaz, hogy a hibrid levendula olaja kevésbé értékes kozmetikaipari alapanyag, mint a valódi levenduláé, de kereslet ez iránt is mindig jelentkezett, (szappanillatosítás, különleges lakkok készítése, porcelánfestészet) és noha olcsóbban értékesíthető a francia levendula olajánál, mégis kifizetődő a termesztése, mert egységnyi területre számított olajhozama jóval magasabb:
