Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

A Tihanyi Apátság levéltári anyagának jelentős része Pannonhalmán található. Sajnos folyamatos statisztikai adatsor nem áll rendelkezésünkre, csupán 1938— 41-ig találunk a levendulatermesztésre vonatkozó adatokat: Termelőhely 1938/39 Pengő fill. 1939/40 Pengő fill. 1940/41 Pengő fill. Tihany bérhozam 50 kh 65 kh 800,— 1150,1300,— Bárándon új — — — telepítés 5 kh-on. Még nem termő. Termést csak 1942-ben várhatunk Szemben az 1926-os szerződéstervezettel, — itt már a termés fele hasznát tüntetik föl bérként, az összes kiadás bevétel közös, tehát feles. A főszámvevőségi jelentés a termeléssel kapcsolatosan a következőkre tér ki: „A kimutatások 1938/39-ben elég jó terméseredményeket mutatnak. Az 1939/40 évben a termés nem jól sikerült. Ennek oka az abnormis időjárás volt. A sok esőzés, a levegő nagy páratartalma miatt felléptek a kártevők, főleg a lisztharmat. A növények rosszul, vagy egyáltalán nem kötöttek magot. Igen nagy kárt okozott a Zala áradása is. Egyes növények még a középső rossz esztendőben is nagyon szép eredményt mutattak, amennyiben egyik másik növény búzában kifejezve 30 q-t hozott kat. holdanként. Általában a terméseredmények és a hozamok azt mutatják, hogy az olajos magvak és növények termelésével érdemes foglalkozni." (Itt természetesen a levendulán kívül a többi illóolajos növényre is utalnak, egyebek közt muskotályzsálya, tárkony, édeskömény, koriander és lestyán olajat is pároltak Bittera ültetvényeiről.)

58 A levendulával betelepített terület nagysága évről-évre változott, mely a következőképpen alakult: 1938-ban 5 kh, 1939—41-ig 65 kh, 1942—44-ig 53 kh. Ezt követően egészen 1949-ig nem rendelkezünk adatokkal. Kiemelkedő hozam az 1938-as és az 1940—4l-es évben volt. A termésmennyiségről számszerű adataink nincsenek, a hozam Pengőben kifejezve hasonlítható csak össze. Bittera az olajat kizárólag külföldön, főleg Németországban és Amerikában értékesítette. A felszabadulás után négy évig 1949-ig irányította még a telepet, de ez a pár év eléggé nehéz volt, előfordult, hogy nem takarították be a termést, vagy éppenséggel a lesarlózott virág ott maradt kazlakban, — nem párolták le. A levendulás történetét nézve tehát két nagy szakaszra bontható, első szakasza 1926-tól 1949-ig tartott, — amíg Bittera vezette a telepet — a második pedig (a 58 PFL Főszámvevőségi iratok. Főszámvevői jelentés az 1938/39, 1939/40, 1940/41. gazdasági évekről. Növénytermelés, Állattenyésztés és egyebek III. köt. 39.