Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

következőkben erről lesz szó) 1949-től 1971-ig, amikor számos gazdája volt az ültetvénynek: 1949-től 1953-ig a Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Vállalathoz tartozott, ebben az időben 70 holdnyi volt a terület. Az árnyékoló — és éppen ezért az illóolajhozamot csökkentő — mandulafák jó részét ekkor vágták ki.

59 1954-ben a Kertimag és Gyógynövény termelő Gazdaság gyakorolt felügyeletet, de ebben az évben 1 hónapra a Csopaki Állami Gazdaság is belépett. 1955-től 1965-ig az Öreglaki Állami Gazdasághoz (Somogy m.), 1965-től a Balatonaligai Állami Gazdasághoz tartozott, amely ettől az évtől kezdve vette föl a Badacsonyi Állami Gazdaság nevet, s a terület jelenleg is hozzá tartozik.

60 Míg a felszabadulás előtt kizárólag a tihanyi őslakosság dolgozott itt, addig az 50-es években a gazdaság toborzó körútjának eredményeképpen sok szabolcsi, Hajdú-Bihar megyei fiatal szegődött ide, hogy azután itt le is telepedjen. Az ápolási munkákban változást jelentett, hogy a kézi kapálást felváltotta a lókapa, tápanyagvisszapótlásra pedig a szervestrágya mellett a műtrágyázást is bevezették. Kedvelt maradt a félérett juhtrágya, sőt a juhokat időnként beengedték a bokrok közé (a virágzás időt kivéve), ahol .azok a bokrok tövét, környékét tökéletesen tisztára is legelték (13. kép). A régebbi 1 x 1 m-es kötést felváltotta az 1 x 0,7 m-es — így kapták a szép soros elrendezést. Új telepítések, pótlások egészen 1966-ig történtek, a legnagyobb 1965-ben volt a felület (120 kh), (2. ábra). Kifejezett vetőmagtermesztést nem folytattak, de a pótlásokhoz, új telepítésekhez szükséges szaporítóanyagot mindig maguk állították elő, úgy, hogy néhány szebb bokron magot fogtak, s ezekből palántát neveltek. 13. Tihany. A Csúcshegy és a balatoni lejáró közötti rész. Középen a juhhodály 59 MMMA I. 4567 60 Tihany Községi Tanács, nyilvántartás