Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen
A szigorú rendeletek ellenére sem javultak olyan mértékben a szőlő- és pincebeli munkálatok minősége, amint azt remélték. A szőlőinspektorra továbbra is panaszkodtak. A főapát 1894 szeptember 25-i levelében az új földmívelésügyi minisztertől, gr. Festetich Andortól újabb szakemberi ellenőrzést kért. Miklós Ödön államtitkár 1894 szeptember 27-én írta a főapátnak, hogy meg fogják vizsgálni az apátsághoz tartozó szőlők és pincék kezelésének szakszerűségét és tanácsokat adnak majd. A főapát felszólította a szőlőinspektort, legyen majd a segítségükre. 75 A szőlőinspektor azzal védekezett, hogy a filoxéra, a peronoszpóra — mint nem várt elemi károk — pusztították a szőlőt, csökkentették a termést. A művelést nehezítette az általános trágyahiány. Hiába akarta a főmonostor fekálmennyiségét felhasználni a szentmártoni szőlőbe, erre nem kerülhetett sor. A tömördi szőlőt pl. 1863 óta egyáltalán nem trágyázták, javaslatát a trágyázásra itt is elvetették, a szénkénegezés ellenére is. 76 Ezért sem hibásnak, sem felelősnek nem érezte magát. Vitái Kornél szőlőinspektor hivatkozott azokra az adatokra, amelyeket a főapát gyűjtetett be a terméseredményekről. Ezek szerint pl. a bársonyosi szőlők termése 1855-től nem volt még olyan nagy, mint amióta ő új metszési és kezelési módot vezetett be. Mindezeket 80—90 éves tőkékkel, kihasznált talajon és trágyahiány mellett tudta elérni. A termés java az újításokon, a döntött tőkéken termett, amiket ő fiatalíttatott meg. A kisécsi szőlőkben 1888-ig szálvesszős metszéssel zsigerelte ki a tőkéket a kezelő gazdatiszt — noha korábban itt csapos metszést alkalmaztak. A gazdatiszt ugyanis 3%-os teljesítménybérezést kapott, ezért a távolabbi jövővel nem számolt. Mentségére felhozta, hogy az általa javasolt tőkeújítási módot, a döntést is hanyagul végezték el. A hoszpodári szőlőkben, a rigolírozásnál tűnt ki, hogy sekélyen döntötték a tőkéket, ezért kapálásnál megsérültek a föld alatti tőkerészek. Az ilyen gyökerű szőlők a szárazságot is kevésbé birták. A talliáni szőlőkben a trágyázást nehezítették meg a hasonlóan sekély mélységre döntött tőkék. Eredményének könyvelte el, hogy 10 kh-t a hecsei szőlőben szélessorközűen telepítettek, fogatos munkáltatásra. A minisztérium szakembereinek vizsgálata mégis elitélte Vitái Kornél-t. A felügyelet lazasága miatt történhettek ugyanis az említett rosszul elvégzett munkák. Hosszabb időszak hiányosságai mutatkoztak meg a vizsgálat időpontjára, 1894 októberére. A szakértői jelentés szerint a hiányos trágyázás miatt merült ki a szőlőtalaj Széldombon, Hoszpodáron. De megfelelő volt a talaj tápanyagtartalma Tallinában, Kisécsen, Bársonyoson, Ölbőn, Tényőn. Egyben megállapította a jelentés, hogy Széldomb, Heese, Hoszpodár talajai nem szőlőnek valók. A folytonos döntés miatt a tőkék Tallián, Hoszpodár, Bársonyos és Tényő régi szőleiben elöregedtek, a felső, gyökerektől behálózott talaj szelvényben a gyökérbetegségek gyakoribbá váltak és a filoxéra nélkül is kipusztultak volna. Jó karban találták az új szőlők közül Ölbő-t, Bársonyos-t, Tényő-t, Hecsé-t, míg a régi szőlők közül Kiscsér-t. A filoxéra elleni védekezés mind a szénkénegezéssel, mind a felújítással 75 BFL. FI. VIc/94, 515/1894., és 516/1894. 76 BFL. FI. VIc/94, 95/1894.
