Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede
különbség Helvéciával szemben az volt, hogy a földet azonnal birtokba vehették az előleg lefizetése után, a hátralékot 30 év alatt kellett törleszteni, tehát azonnal tulajdonosnak érezhették magukat. A helvéciaiak — érthetően — „rabszolgaszerződés"-nek tartották a velük kötött megállapodást. Ez az állapot lassan tarthatatlanná vált: „ .. . a telepítéstől kezdődőleg lefolyt idő alatt tett tapasztalatok arra a meggyőződésre vezették úgy a telepítő társtulajdonosokat, valamint a telepmunkásokat is, hogy a 30 évig tartó személyes lekötöttség a telepített munkásra elviselhetetlen terhet képez, és emellett a telepes elhalálozása esetén nem lehet biztosítva afelől, hogy hátramaradó családtagjai az általa kötött bérszerződés feltételeinek képesek lesznek-e megfelelni, és így nem látják kellőleg biztosítva azt, hogy szorgalmuk és munkásságuk jutalmát .. . majdan elnyerhetik". 73 Ezért a birtokosok és a telepesek egyaránt kérték a kecskeméti jogügyi bizottságtól a szerződés megváltoztatását, illetve az egyes teleprészek megváltásához a hozzájárulást. A megváltás azt jelentette, hogy a telepes örökáron megkapta azt a három holdnyi földterületet, amelyet eddig konvenciósként művelt, továbbá benn maradhatott eddigi lakásában. Tehát nem az általa telepített és gondozott 4 kh szőlőhöz és 1 kh gyümölcsöshöz jutott hozzá, hanem újonnan beültetendő területhez. A telep igazgatóság csak arra kötelezte magát, hogy a megváltott 3 hold beültetéséhez a telepesnek „ ... egy tömegben, vagy részletekben három év alatt 20.000 szál sima borszőlő vesszőt, valamint annyi gyümölcsfa csemetét kiszolgáltat, mint amennyi a telepes munkásnak eddig általa saját haszonvételére gyümölcsösében beültetve van ... " 74 1903-ban a 103, egyenként 8 holdas telepet hivatalosan felértékelték. A becsérték az egyes teleprészek valódi értékének 75%-át jelentette, s megváltáskor a telepesnek a fennmaradó 25%-ot készpénzben kellett (volna) kifizetnie. 75 Mivel azonban pénzzel nem rendelkeztek, Wéber hitelezte meg az összeget, s ennek ellenértékét — az 1905-ben aláírt szerződés értelmében — 5 év alatt kellett ledolgozniuk az egyenként 4 kh szőlőben és 1 kh gyümölcsösben. A telep igazgatósága az 5 éves időtartamra „Munkabér szerződés"-t kötött a telepesekkel, akiket itt már „kapások"-nak neveztek. 76 A szerződés szerint a kapásnak az 5 holdas teleprész minden munkáját el kellett végeznie megfelelő szakmai irányítás mellett, az összes szőlővel kapcsolatos teendőt a szüreteléssel együtt, ugyanúgy a gyümölcsfa termesztés minden munkáját, a szedést is beleértve. A szerződés egyértelműen Wéberék érdekeit szolgálta, ugyanis kimondták, hogy amíg ezen a teleprészen az időszakonkénti munkákat el nem végzik, nemhogy a telepes (kapás), de még „munkára alkalmas családtagjai is, sem saját birtokukra, sem máshová más munkára, vagy napszámos munkára el nem menetnek". 77 De a korlátozások még folytatódtak, mert azt is rögzítették, hogy ameddig a telep igazgatóságának a magán birtokon napszámosra szüksége van, a kapások „csak az urasági birtokra szegődhetnek el". 78 A kapások a teleprész munkáiért 280 74 U. o. 75 BKML Kecskemét városi iratok. 4470—1905. 11.116/903. 76 BKML Kecskemét városi iratok. 4470—1905. 18.717/905. 77 U. o. 78 U. o.
