Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede

hiánya. Olcsón hozzájutottak ugyan a kecskeméti lovaskaszárnya trágyájához, de ez csak szántóföldekre volt alkalmas, mert erőssége miatt a homokban a szőlőt kiégette. Nagyobb mennyiségű sertéstrágyához nehéz volt hozzájutni, s a gondokat tovább növelték a magas szállítási költségek. Csak a magán birtok kísérleti parcelláin alkalmaztak szárított sertéstrágyát, „tözegfosfor trágyát" és különféle műtrágyákat.

34 A mennyiségi szempontokat szem előtt tartó gyors és válogatás nélküli szőlőültetés, a talajegyengetés és forgatás hiánya, illetve felületes végzése, a trágyázás körüli nehézségek, az esetenkénti hanyag munka — amihez hozzájárult a cserebogár pajor, a vincellérbogár és a szél kártétele —, szinte törvényszerűen vezettek oda, hogy 1894-ben a két éves ültetésből legalább 80% kipusztult".

35 Tetézte a gondokat, hogy az 1894-es esztendő már télen is csapadékszegény, a nyár pedig kimondottan aszályos volt. Ezeken igyekeztek sürgősen változtatni, javítani. Emil Rüfenacht, a telep kereskedelmi igazgatója 1894 áprilisi jelentésében azt írta, hogy „most két év után látja be Wéber úr is hibáját, és a parcellákat planíroztatja, a mély helyeket kitölteti, tehát olyan munkát végeztet, melynek az ültetés előtt kellett volna megtörténnie".

36 A változás hamarosan tapasztalható volt. A telep vezetőségének 1896 májusi látogatásakor már azt rögzítették, hogy szúrópróbaszerűen számos az évi, még lefedett telepítés tövét kinyitották, s azt tapasztalták, hogy a szőlők 95%-a megeredt, illetve megfelelő állapotban volt.

37 Kecskeméten és környékén a múlt század végéig általában nem használtak karót a szőlőkben. Az úttörő szerepet itt is Miklóstelep jelentette, de Helvécián is szakítottak a régi hagyománnyal. Törekedtek a szőlők karózására, de a megfelelő mennyiség hiányzott. 1896-ban például kiosztottak a telepeseknek 272.000 karót, de 30—40.000 termő tőkéhez és mintegy 100.000 darab 2 éves ültetésű tőkéhez már nem jutott.

38 Ezért elhatározták 50 kh nagyságú akácerdő telepítését, hogy a szőlőkaró szükségletet biztosítani tudják. Vajmi keveset árulnak el a rendelkezésünkre álló források a Helvécián folyó szőlőművelésről. A telepesekkel kötött szerződésben — mint azt már korábban említettük — előírták a szőlővel kapcsolatos teendőket, de azok végrehajtásáról már kevesebbet tudunk. Ismereteink szerint elvégezték a nyitást, a metszést, ez utóbbival együtt a harmatgyökerek eltávolítását — bár azt gyakran felületesen, veszélyeztetve az egész évi termést — három kapálást, a peronoszpóra elleni kétszeri permetezést, az ún. zöld munkákat (válogatás, kötözés, fattyazás), majd végül a takarást.

39 A munkákat különösen az első években nehezítette, hogy nagyon sok tőke kipusztult, s bár ezeket folyamatosan pótolták, „kifoltozták", ennek következté34 U. o. 35 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 12.347/894. 36 U. o. 37 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai, sz. n. Bericht an die Komposscssoren der Kolonie Helvetia. Bern, den 30. Juni 1896. 38 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 15.114/896. 39 U. o.