Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Emlékezés Matolcsi Jánosra - Bökönyi Sándor: Matolcsi János az archeozoológus

juk — fejlődési szakasz munkái csoportosulnak. Ezekből a fejlődési szakaszokból világosan látható, hogyan ásta be magát az állattenyésztés területéről — merthát az egyetemen ezt tanulta, s ez is foglalkoztatta igazán — érkező tudós egyre mélyebben az archaeozoológiába, s hogyan haladt abban az általánostól a speciális felé. Munkásságának első időszakában Matolcsi János tulajdonképpen az állattenyésztéstan és az archaeozoológia közös problémáival foglalkozott, és ennek az időszaknak központi műve „A szarvasmarha testnagyságának változásai a történelmi korszakokban Magyarország területén" c. vaskos dolgozat, mely magyarul a Múzeum évkönyvében, németül pedig a világ egyik legtekintélyesebb állattenyésztéstani folyóiratában, a Zeitschrift für Tierzüchtung und Züchtungsbiologie-ban jelent meg. A háziállatok történetével foglalkozó zoológusoknak régi törekvése az, hogy a régmúlt idők háziállatainak testnagyságát valami konkrétabb formában meghatározhassák. Miután a régészeti lelőhelyekről többnyire csak egyes csontok, ritkábban koponyák kerülnek elő, s csak a legritkább esetben teljes csontvázak, olyan módszert kellett kidolgozni, mellyel az állatok testnagysága az egyes végtagcsontok méretei alapján meghatározható. Ez bizonyos, a marmagasság és a csontok hosszméretei közti viszonyszámok meghatározásából állt. Második lépésként aztán e viszonyszámok segítségével meg lehetett határozni a régészeti lelőhelyekről előkerült háziállatok testnagyságát. A fenti folyamat első része azonban igen nehéz. A kérdéses viszonyszámok meghatározásához nagyszámú állatot kellett életben végigmérni, aztán a levágás után kicsontozni, a csontokat újra végigmérni, stb. És még valami: a vizsgálatokhoz csak primitív fajták egyedeit lehet felhasználni, miután azok és csakis azok álltak alkatilag közel a régi háziállatokhoz. Ilyen fajta pedig Európában ma már igen kevés van, egyedeik ilyen vizsgálatokra nehezen hozzáférhetők. Matolcsi Jánosnak sikerült tekintélyes számú magyar szürke marhát e célra összegyűjtenie, s az ő méreteikre alapozta vizsgálatait, melyek minden korábbinál szolidabb, megbízhatóbb eredményeket hoztak. Az adatai alapján vázolt nagy ságváltozási folyamat igen meggyőző, s külön ki kell emelni, hogy e vizsgálatainál nemcsak a marmagasságra támaszkodott, hanem — teljességgel új és addig nem járt úton haladva — a törzshosszra és a testsúlyra is. Ugyanebből az időszakból ki kell még emelnem — a társszerzőkkel végzett — röntgen-vizsgálatait a házi- és vadmarhák elkülönítésére vonatkozóan, mely úttörő jelentőségű volt. Tudományos munkásságának következő időszakában Matolcsi János általános háziállattörténeti kérdésekkel foglalkozott. Ennek az időszakának központi műve „A háziállatok eredete" című, 1975-ben megjelent könyve. Ebben addigi tapasztalatait összegezve és igen gazdag szakirodalmi anyagot felhasználva, közérthető nyelven összefoglalta a háziállatok több mint 10 000 éves történetét. Benne nemcsak olyan kérdéseket válaszolt meg, hogy mi is volt a háziasítás, milyen szerepet játszott az emberiség fejlődésében és történetében, hanem olyanokat is, hogy miért éppen ezek a fajok kerültek háziasításra, miért nem mások, melyek ugyanígy az