Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Emlékezés Matolcsi Jánosra - Bökönyi Sándor: Matolcsi János az archeozoológus

ember közéletében éltek és élnek még ma is, hogyan történt ezek háziasítása, milyen hatással volt a háziasítás az állatokra, milyen tényezők okozták a fajták kialakulását, vagy az úgynevezett háziasítási tüneteket, stb. S végigveszi ma élő háziállatfajainkat, nemcsak a hazaiakat, de az egzotikusakat is, és szigorúan meghatározott koncepció szerint tárgyalja háziasításuk idejét, helyét, módját, vad őseit, stb. Ismerve könyvkiadásunk lassú ütemét, nem meglepő, hogy a könyve megjelenése idején azonban már alaposan benne volt munkásságának harmadik időszakában. Ez tulajdonképpeni időbeli specializációt jelentett. Matolcsi János valahogy egész pályája során szoros kapcsolatban volt az állattenyésztés-tudománnyal és végső specializálódása is ezzel kötötte össze. Őt tulajdonképpen azok a háziállatok érdekelték, melyek a több évszázados múltra visszatekintő, ma már kihalóban levő, parlagi háziállatfajtáink ősei lehettek. Másszóval, tudományos munkálkodása utolsó szakaszában őt kifejezetten a magyar háziállatok és állattartás eredete, kialakulása és története érdekelte. Ebben az időszakban igen szoros kapcsolatban dolgozott László Gyula régész professzorral, akinek szuggesztivitása és lelkesedése óhatatlanul nagy hatással volt rá. Talán ez is közrejátszott abban, hogy — ahogy azt egy most a kezembe került 1980-as lektori véleményemben megírtam — munkásságát magyar őseink iránti gyengéd szeretet hatja át. Ennek az időszaknak főműve az „Állattartás őseink korában" című impozáns munka, mely röviddel Matolcsi János halála előtt jelent meg. A könyv témája a hazai régészeti, történeti és háziállattörténeti kutatást egyaránt érdeklő: magyar őseink legkorábbi állattartásának eredetét tárgyalja, végighaladva annak teljes fejlődésén egészen a honfoglaló magyarok állatállománya kialakulásáig. Mondandója megformálásánál elsősorban biológiai forrásanyagra, az egykor élt háziállatoknak az ásatások során feltárt maradványaira támaszkodik, felhasznál azonban régészeti és nyelvészeti bizonyító anyagot is, hogy az előbbiek tanúságát — ahol szükséges — kiegészítse. Ennek köszönhető, hogy a könyv túlmegy az archaeozoológiai nézőpontokon, sőt a gazdaságtörténetieken is és a népességtörténet régióiba is eljut. Könyvében Matolcsi János óriási adattömeget használ fel bizonyító anyagként. Ennek egy része saját maga által szovjetunióbeli tanulmányútjai során, ill. a magyar—szovjet ásatásoknál meghatározott csontanyag, másrésze viszont nagymennyiségű szovjet szakirodalmi adat, melyet saját kérdésfelvetése szempontjából dolgoz fel és értékel ki. A felhasznált anyag nagy mennyisége teszi talán, hogy a könyv stílusa rendkívül tömör, az információk csak úgy záporoznak az olvasóra. Meg kell mondani, hogy a könyv nem könnyű olvasmány, olvasásánál bizony nagyon oda kell figyelni. Miután azonban a könyv elsősorban érdeklődő értelmiségieknek szól, ez csak előnyére szolgál. Különlegesen érdekes a könyvben a honfoglaló magyarok és a korai Árpád-kor háziállataival foglalkozó fejezet, mely Matolcsi János kandidátusi disszertációjának alapját is képezte. Ennek a fejezetnek a megírása ma már halaszthatatlanul szükséges volt. Korábban u. i. romantikus kép alakult ki honfoglaló őseink háziállatairól, azokat egyrészt a korszak többi háziállatához képest kiemelkedő tulajdon