Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede

- 10/330, Hermann Schubert (Bp.) — 10/330, Jean Stahel (Bp.) — 10/330, Andreas Looser (Bern) — 10/330, Max Müller (Bern) — 10/330, Maria Moser—

Marsini (Niedernzwiel) — 10/330, Bernhardt Staub (Zürich) — 10/330, Emil Weber (Wien) — 10/330, Amélie Moser—

Moser (Herzogenbuchsee) — 5/330, Eötvös Károly (Mezőszentgyörgy) — 5/330, Eötvös Bálint (Mezőszentgyörgy) — 5/330, Emil Kuratli (Bern) — 5/330, Hermann és Gottlieb Naef (Niedernzwiel) — 5/330.

17 A szőlőtelep létrehozásához tőkét biztosító svájciak között ügyvédeket, gyárosokat, mérnököket, borkereskedőt, építészt, orvost, szerkesztőt, tanárt, katonatisztet találunk.

18 Nagy részük sohasem járt Magyarországon, nem ismerték az itteni gazdasági—politikai—társadalmi viszonyokat, de Wéber információi alapján — bár bizalmatlanságuk megmaradt — úgy vélték, érdemes tőkét befektetni ebbe a vállalkozásba. Csábítónak tűntek az olcsó földárak és a nagy munkaerő felesleg is. Maga Wéber Kerepesen levő, jól karbantartott szőlőbirtoka, az ott termett szőlőkből készült díjnyertes borai alapján hozzáértő és elismert szakembernek számított. Mint már említettük, a telepesekkel egyenként ún. „Bérszerződés"-t kötöttek.

19 Ebben aprólékosan meghatározták a telepesek kötelezettségeit. Először is előírták, hogy az egyes telepeseknek a kapott — átlagosan 4 kh nagyságú — szőlőterület minden munkáját: „. . .metszést, kapálást, karózást, kötözést, fattyazást, fertőtlenítést, szüretelést, erjesztést, fejtési és derítési segédmunkát, karók és kötözőanyagok, s a szüretelési eszközök előkészítését" el kellett végezniük annak alapján, ahogy azt a munkákat irányító szakemberek elrendelik. Kötelezték őket a részükre kiadott területen gyümölcsfák számára talajelőkészítést végezni, azok „ültetési, ojtási, hernyószedési és tisztítási munkáját végrehajtani". El kellett végezni „az ültetésre, esetleg eladásra szánt szőlővesszők, csemeték, ojtványok kiszedési, megőrzési, csomagolási és kocsikra felrakási összes munkáját". Nemcsak a szőlőtelep árkolási munkái, a lakó és gazdasági épületek, kerítések karbantartása, hanem az ideeső utak, vízelvezetők, árkok gondozása is a telepesek feladata volt, és segíteniük kellett a kutak és a lakások építésében is. Rögzítették azt is, hogy „minden trágya és trágyaszer, mely a telepes lakása körül munkái után vagy bármiként gyülekezik, a vállalat tulajdonát képezi". Ezt mind a szőlőtermesztésnél kellett felhasználni, de csak a fele maradhatott a telepesnél. A trágyának a szőlők töveinél való elteregetése szintén a telepes feladata volt. A felsorolt feladatok elvégzéséhez azonban a telepesek számára a megélhetés alapfeltételeit is biztosítani kellett. A „Bérszerződés"-ben természetesen erre is kitértek. A telepes a használatra kapott lakásban csak családtagjaival élhetett együtt, albérlőt nem fogadhatott, és a bebútorozás is az ő gondja volt. Az egyenként nyolc holdas telkekből — a szőlőterületen túlmenően — további 3 kh-t szántóföldként használhattak, s azt őszi illetve tavaszi gabonával, takarmánynövényekkel vethették be. Tilos volt azonban akár pénzes, akár részes haszonbérbe 17 BKML Kecskemét városi iratok. 4470—1905. 18 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 12.347/894. 19 BKML Kecskemét városi iratok. 405—1902. 10.060/1902.