Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Balassa Iván: A tokaj hegyalj ai aszúbor és eszencia 1790—1810 között
nyílások is keletkeztek a földesurak érdekét védő feudális pajzs felületén. Ez már az általunk vizsgált korszakban is megmutatkozik. Az 1790—1810 közötti időszakban a rendeletek, törvények sűrűn történő kiadása világosan mutatja, hogy azokat nem sokba vették még akkor se, ha meglehetősen szigorú büntetéseket helyeztek kilátásba, sőt azokat nem egyszer végre is hajtották. A görögök, lengyelek, de különösképpen a zsidók újabb és újabb kérésekkel ostromolták a megyét. így 1808-ban „Fel olvastatott az Hegyallyán lakózó Zsidóságnak közönségesen Esedező Levelek, melly szerént azon végzést, hogy a bent lakó zsidóknak tsinált bort venni ne légyen szabad, kegyesen változtatni és fel áldoztatni kérik, mivel ezen mind az adózó népnek káros, ugy magokat és az Esedezőkhez kik egyedül speculationul élnek tovább terhek el viselésére alkalmatlanokká teszi Mellyre is ezen nagy tekintetű Tárgy fontolásra vétetvén". .. az alábbi határozatot hozták, amit rendkívül körmönfontan fogalmaztak meg, de mégis egy kis helyen engedtek: „Ugyan azért változhatatlan Talpköve lévén a Kereskedésnek a Vevőknek szokássága, ettül pedig a Megye mint felöl jegyeztetett egyedül minden zsidóbeli bé folyásának el távoztatására el állott, most midőn tapasztaltatik, hogy magok a Birtokosok és keresztények a dolognak nem tudása némelly szerencsétlen ki meneteleken épültt félelmek, és egyéb tudva lévő okok miatt az aszú Bor meg vett tsinált Borok vételére el adására egy szóval a Kereskedésnek elö mozdítására nem törekedvén azon óhajtott Bor kereskedés melly ezeken a részeken a Földes Uraknak Fő Jövedelme és az adózó nép terhei el viselésének kútfeje majd nem egészen meg szűnt és el enyésze, meg határoztatott, hogy mivel a kereskedés Környül állásainak változásaiul függvén az erre a végre meg kívántató rendeléseknek meg tétele, a Megye elébbeni határozásának egyet egyedül azon pontya, melly szerént a Csinált Borokat az bent lakó Zsidóságnak meg venni el tiltatott ezennek oldoztasson olly különös tartalékkal és fel tétel alatt, hogy ha az annyiszor emiitett bent lakó zsidóság ezzel az engedelemmel és fel áldoztatással is vissza élne és a Hegyalylyának Borával valamely veszedelmes monopóliumot kezdene, azonnal ezen pontja és a statútumnak Ujjra fel élesztetik és megerősíttetik". 98 A statútum azonban nem engedte meg az aszú szemek vásárlását, mert itt a földesurak elővételi joga csorbult volna. Vagyis a jobbágy az aszú szemeket továbbra is csak földesurának ajánlhatta fel, aki olyan árat állapíthatott meg, amilyet akart, hiszen nem, vagy alig akadhatott konkurrencia. Ebből elkészült az aszúbor és ezt felajánlotta a zsidó kereskedőknek, ismét az általa megszabott áron, hiszen végső soron azt, legalább is elvileg, máshonnan nem vehette meg. A letelepült zsidóság már addig megszerzett szőlőit el kellett, hogy adja és ezzel kapcsolatban megállapították, hogy „. . .a Szőllőknek immár közelgető el-adattatások el-maradhatatlanul végben fog hajtani jövő 1809'^ Esztendőnek Szent Jakab Hava S lk Napján". 99 Az aszúbor vásárlásának lehetőségével nem élhettek azok a zsidók, akik máshonnan jöttek. 98 SKL. Vármegyei jegyzőkönyvek 1808. Nr. 544. 452. 99 SKL. Vármegyei jkv. Nr. 823. 717.
