Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Balassa Iván: A tokaj hegyalj ai aszúbor és eszencia 1790—1810 között

lyainak nem tartatnak, annak okáért, akár mely néven nevezendő helységekbül az meg nevezet Hegyalyai Helységekben az Aszú Szőlő és Közönséges Bornak be vitele és csinálása, összekeverése mind Nemes, mind Nemtelennek tellyességgel meg nem engedtetik, különben ha Nemes az ellen vétene azonnal ellene Fiscalis Actio erigáltasson, ha pedig Nemtelen volna a személy azonnal tömlöczbe hozatasson."

87 Az aszúnak a fenti községekből történő kiszállítását és bevitelét egyaránt tiltották, és aki ilyen törvényszegést jelentett és bizonyított, az a lefoglalt aszúnak vagy színbornak egyharmadát megkapta, míg a kétharmad rész a megyét vagy a földesurat illette. A határozat azonban még ezen is túl tesz: „Senkinek szabad nem lészen légyenaz bár Nemes, vagy Nemtelen, hogy maga házánál akár Zsidónak, akár Lengyelnek Aszú Szőllőt csinálni engedjen, vagy azzal czimboráljon, vagy annak neve alatt maga részire vásárolyon, sőt tsak házába vagy Borházába való fogadása is, egyátalyába el tiltatik. . . hozá járulván az hogy semmi féle képen a zsidónak az Aszú szőlő vásárlásban factornak lenni nem szabad a melet Aszú Szőlővel kóser bort csinálni nem szabad Confiscatio, Actio Fiscalis és tömlöcz büntetés alat, meg hagyván mindazonáltal a zsidóknak az Ordinarius Boroknak Kóserozását".

88 Az eszencia árulását külön is eltiltották, mert az az aszú minőségét jelentősen gyengítette: „Jegyezzük meg mind az által, hogy az essentziának le-vétele tsak meg-lopása, s meg-herélése (!) az aszszúnak; jobb tehát rajta hagyni, ámbár valamivel többet adjanak is érette amúgy; de itten a bor vallja kárát".

89 Másrészt az eszencia hamisításra is lehetőség kínálkozott: „... hogy az Aszú Szőlőt ne áztassák az ily Eszentiát áruló emberek".

90 Annak érdekében, hogy erről a rendelkezésről minél szélesebb körben tudomást szerezzenek: „Ezen Nemes Vármegye el tökélet és most újra megújított Rendelése szerint minden Helységnek született nyelvre fordítva hirdetetni fog, nem különben az szomszéd Vármegyék is úgymint Szepes, Abauj, Sáros, Ungvár, Szabolcs és Borsoddal, Beregh ugy hasonlóképpen az Galicziai Guberniummal közöltetni fog".

91 Ez a felsorolás egyben azt is megmutatja, hogy mely területen hamisították az aszút, illetve honnan próbálták azt becsempészni. A rendelet megjelenése után már néhány nappal a zsidó és görög kereskedők egyaránt tiltakoztak, elsősorban azzal az indokkal, hogy a kérdés eldöntésekor nem hallgattak meg minden birtokost. A zsidók pedig külön is hivatkoztak 1790. évi 38. tc-re, mely nekik megengedte, hogy kóser bort, sőt saját termésű aszú szőlőjükből, aszúszőlő bort csinálhassanak. A görögök számára néhány év múlva megengedték, hogy „. . .a többi ország lakosaival egyenlő bánás"-módban részesüljenek".

92 A zsidó szőlőtulajdonosok azonban ebbe nem nyugodtak bele, hanem a „Felsőséghez" folyamodtak, amire Zemplén vármegye a korábbi törvényeket 87SKL. Tokaj 1787—1792. 114. 88SKL. Tokaj 1787—1792. 114. 89 PETHE F. 1797. 276. 90SKL. Tokaj 1787—1792. 114. 91 SKL. Tokaj 1787—1792. 114. 92SKL. Vegyes közgyűlési iratok 1842. IV—l/P. 33.