Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Balassa Iván: A tokaj hegyalj ai aszúbor és eszencia 1790—1810 között
figyelembe véve egy új rendeletet bocsátott ki, melyet a király is 1798. Sz. Jakab havának 7. napján jóváhagyott. Ez teljes egészében a zsidók ellen irányult. A 12 pontba foglalt rendelkezések közül elsősorban az aszúval és eszenciával kapcsolatosakat érdemes figyelembe venni: 1. „Minden ezen Országban lakó Sidó, akármelly Hegyen termett aszszú szöllövel leendő Bor, vagy-is Máslás, és Auszbruch tsinálástul, úgy jó féle Bor aszszúszőlő, és Essentzia Vásáriástul, és az illyenekkel való kereskedéstől egészlen el-tiltatik úgy annyira 2. Hogy ha valaki közülök, vagy adósságban, vagy más úton az el-folyt esztendőkben Szöllö Birtokában lépett volna, az abban termett aszszú szőlőt a nyers közül kiszedni, és azt akár el-adni akár azzal a bé-vett mód szerént Borokat meg-tsinálni szabad nem lészen". A továbbiakban hozott rendelkezések azt is megállapítják, hogy aszú szőlővel sem eladásra, sem a maga részére nem szabad aszú bort készíteni. Hagyott azonban a rendelkezés egy nehezen ellenőrizhető kibúvót: „Ellenben valamint a Sidónak ordináriumot, úgy a Szöllö birtokos Keresztyéneknek aszszúval-is kóseroztatni nem tiltatik; de úgy hogy ez által a Tilalom ki ne játszódhassék". Kizárja a rendelkezés az aszú vásárlásból mindazokat, akiknek sem a Hegyalján, sem az ország területén máshol sincs ingatlana. Ha ezt a rendelkezést végrehajtották volna, akkor a nemzetközi kereskedőket az aszúval való értékesítésből egészen kirekesztették volna. Nem nehéz megállapítani, hogy mindezek a rendelkezések a földesurak számára jelentettek előnyt és az elővásárlási jogot, amit all. pontban így szögeztek le: „A Vásárlásban a Földes Uraság mellett lévő elsőség az Aszszút vagy Bort el-adni kívánó Jurisdictionatusnak kárára ne légyen, az azzal való élés oda szoríttatik, hogy a Vásárlást egyenesen maga, nem pedig Tisztye, vagy más valami tiltott személy számára, és annyi kész pénzen, a mennyit más érette meg-adna tegye s cselekedje". Ez a rendelkezés ismét intézkedett az aszú borok minőségének megőrzéséről. Az eszenciával történt visszaélések bizonyultak a romlás egyik legtöbbet emlegetett okának: „Mint hogy az úgy nevezettEssentiának az Aszszúról le-húzása, és különösen eladása, úgy az essentia helyett Mustnak aza Aszszúra való töltése, mind a tsinált Bornak soványításával, mind a vevőnek károsításával gonoszul gyakoroltatni tapasztaltatott; azért annak itzénkint, vagy azokra nézve, kik kereskedésre sok aszszút bé-szednek, és al-adnak, Átalagonként és Hordóként-is leendő árulása, és vevése, mind az el-adót, mind a vevőt érdeklő, s alább ki-téendő büntetés alatt, keményen tilalmaztatik". Ez pedig elsősorban az elkobzás volt, vagy ha már túladott volna rajta, akkor az árát kellett befizetni. A nemeseket pénzbeli büntetésre ítélték, a „Nemtelenek pedig testi sanyargatással s veréssel" büntetődnek. 93 Úgy látszik, hogy a feudális rend védelmében hozott egyre megújuló intézkedések nem sok sikerrel jártak, sőt időnként itt-ott egy kevés le is morzsolódott a védőbástyákról. így pl. 1800-ban a 18142 királyi parancs azoknak a zsidóknak, akik a Hegyalján szőlővel rendelkeztek, hogy a megtermett borukhoz egy-egy puttony aszúszőlőt szerezzenek, hogyha azt maguk számára megkóseroztatták. 94 93 SKL. Vármegyei jkv. 1798.; SKL. Vegyes közgyűlési iratok 1842. IV—l/P. 33. 94SKL. Vármegyei jkv. 1801.
