Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Balassa Iván: A tokaj hegyalj ai aszúbor és eszencia 1790—1810 között

válasz nélkül maradt kérdésre hosszú megfigyelés, pontos feljegyzés alapján igyekeztek feleletet nyerni. Az időjárás, az aszusodás és általában a bor minősége közötti összefüggés kérdését vizsgálta FUKER J. F. és apja, akik nemcsak híres borosgazdák (Tállya) és kereskedők (Eperjes), hanem a természettudományokban járatos emberek voltak. 1750—1800 közöt rendszeres meteorológiai megfigyeléseket vezettek. De végül is FUKER, J. F. az alábbi megállapítással zárta megfigyeléseit 1800-ban:„Ich schließe mit diesem Jahr alle meine Witterungs-Observationen so wie alle meine Rechnungen. Es ist vergebens, der Natur eine Regelmässigkeit abobserviren zu wollen, so wie es vergebliche Mühe ist, dem Glück und dem Schicksal nachzurechnen".

9 A negyven évre terjedő időjárási feljegyzések alapján FUKER J. F. mégis azt állapítja meg, hogy a napfény, a meleg és az eső bizonyos arányának meglétele segíti elő az aszusodás megindulását. Vagyis: „Daß diese Vertroknung der Trauben ihre Grade von mehr oder weniger nach Massgabe der Hitze des Jahrs; von mehr oder weniger rein nach Maaßgabe feuchter Witterung, und von mehr oder weniger süß und würzig nach Maaßgabe aller Umstände des Wachstums und Zeitigung erhalte, versteht sich wohl von selbst! Folglich ist es sehr leicht zu verstehn daß der Trokenbeere nicht in jedem Jahre gleich viel gerathen: daß drinnen der Unterschied Tokayerweine nach den Jahrgängen bestehe; und daß sie sich sogar nicht immer gleichen".

10 Azt az esztendőt, melyben az időjárás a lehető legjobb volt a szőlő és az aszusodás számára, fózőesztendő-nck nevezték a szőlősgazdák a Hegyalján, akik „. .. e felől egyebet nem tudnak mondani, hanem, hogy száraz — minden tíz Esztendő alatt, leg-fellyebb egyszer fordul elő — és olly jó bort tsinál, hogy azt 50—60 s több Esztendőkig-is el-lehet tartani".

11 Úgy látszik, a főzőesztendő elnevezés e korban ismert lehetett és értelmét megmagyarázza SZIRMAY Antal, aki az alkalmatos időjárásról is felvilágosít bennünket. „Akkor lehet reményleni aszszú szőlőt: ha a szőlő 24-dik Júniusig el virágzik, s meg tisztul, ha Júliusban, és Augusztus hónapnak az elején közbe közbe essők járnak: hogy a szőllő a Caniculai nagy forróságban el ne süljön, hanem elgendő nedvessége legyen. — Augustusnak a közepétül, mindőn már meg harmadoltatna a szőllők, Septemberen által egész October közepéig tiszta meleg idők járjanak: hogy a szőllőt éreltessék, s a nedvességét kifőzzék (kiemelés tőlem B. I.). Ne legyen dér, és fagy, minekelőtte a szőllő tökélletesen meg érjen, mert a dér, és a fagy által meg fonnyasztatván a szára, a szőllő nedvességének kerengése is meg gátoltatik, és ha koránti derek járnak a szőllő tökélletesen meg nem érik. — Octóbernek a közepe táján, megint esső kívántatik reá, hogy a hártyáját meg lágyittsa, következzenek megint fényes, 9 FUKER, J. F. 1804. 67—8. 10 FUKER, J. F. 1790. 92. 11 NAGYVÁTI J. 1791. 2 : 13. Az idézetekben a hiátuszt jelző vonásokat, továbbá az ő, ü hang különleges jelzését nyomdatechnikai okokon túl azért is elhagytam, mert azonos hangot jelent, mint a mai helyesírás.