Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Balassa Iván: A tokaj hegyalj ai aszúbor és eszencia 1790—1810 között

termesztéséről, szűréséről és forrásáról címen jelent meg. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a fordítás a német eredetivel egy évben, vagy közel ahhoz látott napvilágot.

6 SZIRMAY Antal (1747—1812) Eperjesen született, de élete nagyobb részét Sátoraljaújhelyen töltötte, Zemplén vármegye szolgálatában. II. József híve, aki nemcsak saját korának szőlőművelését és borászatát ismerte, hanem nagyméretű levéltári kutatásokat végzett, elsősorban Zemplén, Szatmár és Ugocsa megyékkel kapcsolatban. Munkáinak ma is jelentős a tudománytörténeti értéke. A szőlőművelést és borkezelést történetileg és gyakorlatilag egyaránt jól ismerte, a későbbi kutatás kiinduló pontnak tekintette műveit és még tévedéseit (pl. az aszú eredete) is tovább vitte. Munkája: Notitia historica, politica, oeconomica et locorum viniferorum comitatus Zempléniensis. Kassa 1798.; magyarul csak 1810-ben Pesten jelent meg: A tokaji, vagyis hegyaljai szőlőknek ültetéséről, a boroknak csinálásáról és megtartásáról címen.

7 Ebben a korszakban az aszúbor kérdésével olyanok is foglalkoztak, akik az irodalom, szakirodalom más területein jeleskedtek. KAZINCZY Ferenc (1759—1831) levelezésében is gyakran találunk szőlészeti és borászati utalásokat. FÁBIÁN József (1762—1825) református lelkész, esperes életét jórészt Dunántúlon élte le, szőlészeti és borászati munkáiban, melyek elsősorban franciából vett átültetések, de azért többször utal a tokaj-hegyaljai aszúborra. PETHE Ferenc (1762—1832) a korszak kiemelkedő tudású, széles látókörű, folyton újat kezdő nagy szervezőjének nem volt ugyan hosszabb kapcsolata TokajHegyaljával, de az általa szerkesztett folyóiratokban és központi munkájában: Pallérozott mezei gazdaságnak II. kötetében (Pozsony 1808) ugyancsak megemlékezik az aszúkészítés módjáról. Ezt nemcsak a hazai, hanem a külföldi folyóiratok is több alkalommal leírták, ritkábban tapasztalat, de inkább már megjelent magyar, latin vagy német források alapján. így ezek nem sok újat mondanak. Zemplén vármegye, mivel az aszú és az eszencia a borkereskedelem központi kérdését jelentette, annak készítését, árusítását szinte évenként, sokszor homlokegyenest ellenkező módon szabályozta. Ez is kitűnő forrás, mert nemcsak a megvalósítandó eljárásokat írja le, hanem azokat is, melyeket helytelenített, sőt tiltott is és ezek általában általános gyakorlatban voltak az adott időben. Különösen sok rendelkezést ismerünk a zsidó borkereskedők, szőlőtulajdonosok helyzetével és működésével kapcsolatban. Mivel e kérdéssel egy külön tanulmányban magam foglalkoztam, ezért itt erről csak érintőlegesen írok. Az időjárás és az aszusodás feltételezett kapcsolata A tokaj-hegyaljai szőlőtermelőket kezdettől kezdve izgatta, hogy milyen előzmények után, milyen időjárási körülmények között indul meg az aszusodás és hogyan jönnek létre kiemelkedően jó termést hozó esztendők. E mai napig megnyugtató 6 SZINNYEI J. 1893 2 • 786 787 7 SZINNYEI J. 1909. 13 989-993 8 BALASSA I. 1982. 5—47.