Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Balassa Iván: A tokaj hegyalj ai aszúbor és eszencia 1790—1810 között

egyik legfontosabb eladási lehetőséget korlátozta. Oroszországba irányuló kivitel is nagyon akadozott.

3 Ilyen körülmények között elsősorban a nagybirtokosok, de maga Zemplén vármegye is igyekezett a piacot elsősorban a minőség fokozásával, a kereskedők által egyre jobban megkövetelt állandó szabványokkal, pontosan meghatározott nagyságú hordókkal elősegíteni. Nem véletlen az sem, hogy ebben a két évtizedben a Tokaj-Hegyaljával foglalkozó latin, német, magyar nyelvű szakmunkák egész sora lát napvilágot, melyek éppenúgy a minőség javítását szorgalmazzák, mint ahogy ezt a célt kívánják megvalósítani a megyei és országos rendeletek, természetesen nem feledve a földesurak érdekeit. A tanulmányok, könyvek szerzői többnyire olyan gazdák, akik a szőlőművelés és borászat minden csínját-bínját a gyakorlatból nagyon jól értették, ismerték, részben olyan országosan ismert mezőgazdasági szakemberek, akiket ez a nagy jelentőségű téma különösképpen vonzott, hiszen borkivitelünk legfontosabb, legdrágább tényezőjét jelentették a tokaj-hegyaljai borok, elsősorban az aszú. E jeles szakemberek közül hadd említsem meg a következőket: FUKER Frigyes Jakab (1749—1805) tállyai (Zemplén m) orvosnál aligha jobban ismerte valaki e környék szőlőművelését, hiszen már nagyapja és apja is eperjesi borkereskedő lévén, nagyobb birtokkal rendelkezett Tállyán. A három kiadást megért: Versuch einer Beschreibung des Tokayer Gebürges. Wien 1790. c. munkájában bizonnyal felhasználta apja, FUKER András kéziratait és latin nyelvű könyvét: Montium vitiferorum Tokaiensis. . . Eperjes 1749. is.

4 NAGYVATHY János (1755—1819) a magyar agrárirodalom európai ismeretekkel rendelkező kiemelkedő egyénisége már szülővárosában, Miskolcon megismerkedett az aszú és az eszencia készítésével, ezen ismereteit még növelte sárospataki tanulóévei alatt. A szorgalmatos mezei gazda I-II. Pest 1791. alapvető munkájában jelentős területet szentelt a tokaj-hegyaljai szőlőművelés és borkezelés bemutatásának és javításának. Egyike azoknak, akik azt hirdették, hogy aszút az ország jeles bortermelő hegyein lehet készíteni és ezt ki is fejtette kéziratban maradt, de a Festetics-birtokon használt instructiójában.

5 DERCZENI (DERCSÉNYI) János (1755—1837) eredetileg VEISZ, családi nevét, a Szepességből származván, Bereg megei birtokáról (Dercén) vette fel. Hosszabb időt töltött mint orvos Zemplén vármegye szolgálatában és ez idő tájt vette feleségül Kazinczy Ferenc nővérét, Júliát. Ekkor foglalkozott a tokaj-hegyaljai szőlészettel és borászattal és fogalmazta meg német nyelvű munkáját: Uber Tokays Weinbau, dessen Fechsung und Gährung.Becs 1796, mely 1800-ban Lipcsében második kiadásban is megjelent. E munkában a kérdés alapos ismerőjének bizonyul és természettudományos tudását felhasználva, újítási javaslatokat is tesz. Ezt a munkát ŐRI FÜLÖP Gábor (Ö. F. G. P. P. jelzéssel — 1739—1823), aki a század végén sárospataki professzor és a tiszamelléki református egyházkerület püspöke volt, magyarra fordította. Munkája Kassán év nélkül: A tokaji bornak 3SCHRAM F. 1963. 153—176. 4 SZINNYEI J. 1894. 3 : 847—848.; BALASSA I. 1975. passim. Itt jegyzem meg, hogy FUKER F. J. volt KOSSUTH Lajos keresztapja. 5 NAGYVATHY J. 1792.; SZINNYEI J. 1903. 9 : 791—795.; CSOMA Zs. 1979. passim.