Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcsfajok és fajták a XVI—XVIII. században Magyarországon (Forrás- és adatközlés)

Szilva fajták — Berény szilva: 1667: „. . . hanem inkább az őreg sárga-, vagy fele sárga-, fele vőrős-, avagy, á mint némelyek nevezik, ókor szemű, és apro édes, gőmbőlyű-szilvát, (á kit nemellyek Bőrőny szilvának neveznek: Németül Brűnner Zwespen: Magyarul is, édes kökény szilva (oltással job szaporítani.") (Lippai, 175.)

78 — Besztercei szilva: 1522: „Una libra pruni bezthercey" (TörtTár. 1889. 376.) 1544: „1544 21 may: es uöttem uramnak besztercei Sziluat d 3" (Nádasdi Lt. 1 :71.) 1544: „Uetten beztercei ziluat" (OklSz. 71.) 1558: „Azw bezterchey zylwa" (OklSz. 34.) 1578: „Az Besztertzei Szilua igen ió mennél edesb, annál job." (Melius. 1979. 158.) 1590: Prunum durantium-Besztercei szilua (SzikszF. 34.) 1595: „Az ki igón edós, mint az Beztörczeij. . . azok has lagijtkok" (Beythe 25.) 1611: Beszterczei szilva — Prunu Damascenu (MA. 262.) 1620: „Egy tonna Beszterczei szilvatol" (Kolozsvár. SzT. 1 : 846.) 1621: „. . .-es besterczey szilua fa légien beöcziwre ualo" (Burjanosóbuda, Kolozs m. SzT. 1 : 846). 1667: „. . . első helyt foglal magának, á Beszterczei avagy magvaváló kék szilva, öreg hosszúkás, á kit az Authorok Magyarországi Szilvának hívnak; azért, hogy Magyarországon legjob, és egésségesebb, 's-édesebb terem. Innen nemellyek azt ítélik: hogy amá nevezetes szilva, á kit régenten á Deákok, Prunum Damascenum-nak mondottak, nem egyéb volt: hanem, á mi Beszterczei Szilvánk. Ezt igen jó száraztatni, és sok esztendeig el-áll: tenyészőbb is — á többinél és a száj íznek kedvesebb, savanyuscka." (Lippai 177.) 1669: „Második rendben vadnak a hosszú berczenczei szilvák tyukmony formájúak, húsuk jó és oltással mindenütt termők" (Mizaldus-Nadányi 144.)

79 78 Mclich János szerint 1586-tól kimutatható a Brno Brünn magyar neve, mely Bőrön, Béren, Berény alakban általánosan elterjedt lehetett. (MNy. 36:1—19. passim). Erre utal Rapaics is (1940. 29, 196.) Megállapítható, hogy brünni szilváról van szó. Köztudomású, hogy Morvaországgal a honfoglalástól kezdve szoros kapcsolatban álltunk, úgy e szilvafajta innen terjedhetett el a Felvidéken. Rapaics a kökény-szilvával kereszteződött alaknak véli. (1935. 457.) 79 A besztercei szilva egyik legelterjedtebb és korán megkülönböztetett szilvafajta, mely aszalásra, lekvár és pálinka készítésre egyaránt alkalmas. Nyugat-európában már a XVI—XVII. században jól ismerték és ahogy Lippai is említi „Magyar szilva" névvel illették. Minden bizonnyal korán és általánosan elterjedt lehetett a Kárpát-medencében. Lippai utal arra is, hogy a besztercei szilvát sokan, a rómaiak által damaszkuszi szilvának nevezett fajtával azonosítják. Rapaics besztercei szilvának tartja Gesner c. munkájában (Horti Germaniae 1561) és Tabernaemontanus füveskönyvében leírt ún. magyar szilvákat, melyek nyersen és aszalványként is keresettek a 16. században Nyugat-európában. (1940. 131.) Aszalványként — nagyban szállították Németországba — különösen jelentős volt a XVI. sz. második felében, mint erről Valerius Cordus, Gesner és más német és németalföldi orvos-botanikusok tudósítanak. A gyógyszertárakban Pruna hungarica praestantissima néven forgalmazták. Ebben a korban teljesen elfoglalta (az itáliai) Pruna damascena helyét. (Rapaics R. 1935. 459.) „Beszterczei — Besztercze városból való, ott termő, létező. Beszterczei szilva piros héjú, hosszú szilva." (CzF. 1862.