Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

P. Erményi Magdolna: Gyümölcsfajok és fajták a XVI—XVIII. században Magyarországon (Forrás- és adatközlés)

— Dobzó szilva: 1643: (pruna cerina; wachspflaumen) „A naspolyáé kővesec, a tengeri barackok, fejér szilvác, dobzoc csontosoc. (Com: Jan. 20. NySz. 3 : 243) 1667: „Levél bőven apró hosszúkás, és gőmbőlyú-is sárga, kit hideglélő, dobzódó szilvának-is neveznek: azért, hogyha valaki ebben sokat eszik, avagy vizet-iszik reá, hideg-lelést szerez." (Lippai 177.)

80 — Duránci szilva: 1578: „A ki igen edes, mint az Besztertzei, Dranczai, ezec has lagyitóc (Melius. 158.) 1590: Prunum damascaenu — Durancza szilua (SzikszF. 34.) 1595: „Az ki igőn edős, mint az Beztőrczeij és Durancia, azok has lagijtkok" (Beythe. 25.) 1643: „(pruna Damascena; damaszenerpflaumen). A naspolyák kővesec és a duránczai szilvác csontosoc." (Com: jan. 20. NySz. 3 : 243.) 1667: „. . . a Duránczai szilva, kék jó őreg: és mikor jól meg-érik, igen édes, kerekded." (Lippai 177.) 1669: „Duránczai szilvák (Damascus Syria hegyéről erednek)" (Mizaldus-Nadányi. 144.)

81 — Fehér szilva: 1544: „15 juli: es uöttem wgan oth feier sziluat" (Nádasdi lelt. 86.) 1611: Fejér szilua-Prunum cereum (MA. 262.) 1621: „ada egi puzta haz helliet. . . mostan pedigl semj giwmeolch fa ninch raita 1:616.) Szabó T. Attila a besztercei szilva nevét „hallotta Erdélyben berzencei előtaggal is említeni, jól lehet erre történeti adalékot nem ismert, nem tartja kétségtelenül bizonyosnak, hogy a névalakulás valóban az erdélyi Beszterce városnévhez köthető. Mindenesetre feltűnő az is, hogy e szilva címszóbeli nevét már CzF és újabban az ErtSz is ismeri. Az a körülmény azonban, hogy Beszterce és környéke fel egészen a havasokig, főként a belterjesen gazdálkodó szászság hatására nagy gyümölcs és éppen szilvatermő vidék, mégiscsak e városnévvel alakult elnevezést sejtett." (SzT. 1:846) Rapaics kétségtelenül magyarországi szilvafajtának tartja. (1935. 459.) A berzencein kívül más, de hasonló hangzású elnevezéseket is ismerünk. Pl. berbencei szilva (Szatmár m.), bercencei szilva (Bihar m.). Kétségtelen, hogy a történeti adatok akár Erdélyben, akár a nyelvterület középső, vagy nyugati részében Beszterce nevéhez kötik ezt a szilvafajtát. Távolabbi vidékeken azonban e város nevét éppen ezért valami hasonló hangzásúval helyettesítették. 80 Rapaics szerint a dobzó-szilva azonos a középkori Sárszilvával, illetve Szikszai Fabricius szójegyzékében szereplő Sárgaszilvával. (1940, 93, 119.). Más cikkében a XVI. században említett Katalán ill. Katalóni szilvát a dobzó szilva egykori nemesített alakjának tartja. (1935. 453.) „Szilvafaj, mely Gömbölyű alakú s a legnagyobbak és legédesebbek közé tartozik." (CzF. 1862. 1:1255.) 81 Szikszai Fabricius, Comenius, Mizaldus, illetve fordítója Nadányi a duránci szilvát damascusi szilvával azonosítják. Semmiképpen sem jelenthet egy fajtát, hanem fajtakört vagy fajtacsoportot jelöl. E kevés adatból nem deríthető ki, hogy vájjon magvaváló, vagy maghoz tapadó szilvákról van e szó. Comenius csontosnak nevezi, ez arra enged következtetni, hogy nem magvaváló. Lippai a duráncai szilva ismertetésénél a magra nem tér ki, viszont utána írja: „vannak apróbbak is, de ezek el nem válnak á magvoktul." „Duránczi, mondatik baraczk — vagy szilváról.. . melynek húsa a maghoz ragad, s rendszerént édesebb ízű. Ellentéte magvaváló. Megvan több nyelven is pl. olaszul duracine, németül Durantzen .. . Alkalmasint a latin durusból, igen kemény csontára miatt kapta nevét." (CzF. 1862. 1:1311.)