Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Emlékezés Matolcsi Jánosra - Szabó Lóránd: Matolcsi János életútja

Amikor 1969-ben a főigazgatói tisztségétől megvált, a sokoldalúan felkészült kutató — mint tudományos főmunkatárs — minden energiáját tudományos terveinek valóra váltására fordíthatta. A kitűnően megalapozott csonttár anyaga lehetőséget nyújtott az állatok háziasítása során végbement szervezeti-biológiai változások vizsgálatához. Tudományos érdeklődése a kutatás tárgyát tekintve is rendkívül sokrétű. Térbeli határai a Volga—Káma vidéki őshazától az izsáki Balázspusztáig, Algyőig és a Budai Várig terjedt. Megkülönböztetett figyelmét mégis a honfoglaló magyarság állattartásának és háziállatainak sokat vitatott kérdéseire fordította. Kutatásaihoz jelentős segítséget nyújtott az a 6 hónapos szovjetunióbeli tanulmányút, amelynek során 21 régészeti lelőhely csontanyagát tanulmányozhatta. A két évtizedes kutató munka során gazdag eredmények születtek. Matolcsi János egy új tudományágnak, az archeozoológiának lett az egyik hazai megalapítója. Példátlanul gazdag a szakirodalmi munkásság termése. Szüntelenül tevékenykedő élete során közel másfél száz publikációja látott napvilágot. Ezeknek majdnem egyharmada az agrárpolitika, kétharmada pedig az agrármúzeológia és az archeozoológia tárgykörében mozog. Tudományos eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban, múzeumi kiadványokban és ismeretterjesztő lapokban tette közzé. Munkásságát két önálló könyv fémjelzi igazán: egyik a háziállatok eredetével, a másik — amelyiknek megjelenését éppen csak hogy megérhette — őseink állattenyésztésével foglalkozik. A felfelé ívelő pálya időszakában magas kitüntetéseket kapott, így; a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatot, a Munka Vöröszászló Érdemrendet, a Szocialista Hazáért Érdemrendet, és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. A társadalmi és tömegszervezetek mellett aktív részt vállalt a MAE Agrártörténeti Szakosztályának, a Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának és a Körösi Csorna Társaságnak a tevékenységében. Több mint két évtizeden át tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottságának és az MTA Biológiai Történeti Bizottságának. Tudományos munkájában a tárgyilagosságra törekedett, de a tudományt nem öncélúan művelte. Mindig tudta és átérezte: vele egy nép ügyét, a magyarság múltjának jobb megismerését, reális önismeretünket szolgálja. Sok terve nem valósulhatott meg. Nem védhette meg kandidátusi disszertációját, nem írhatta meg a magyarság középkori állattenyésztésének történetét. Ha korán, ha tudományos munkássága fénykorában ragadta is el a halál, mégsem élt hiába. A berettyóújfalusi napszámos és részesarató zsellérek gyermeke a politika magaslati pontjait viharos gyorsasággal megjárva, a tudományok világában kötött ki. Itt szerzett magának hírnevet. Nagy szakmaszeretettel és lelkesedéssel rendezte meg a háziállatok kialakulása és a honfoglaló magyarok, a kora Árpádkor háziállatai c. állandó kiállításokat 2 évvel ezelőtt. Ki gondolta volna, hogy ez lesz az utolsó rendezése.