Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Nováki Gyula: Régészeti és paleoethnobotanikai adatok a „gabonásvermek" kérdéséhez
összegezésképpen a következőket rögzíthetjük: A régészeti irodalomban nincs egységesen kialakult vélemény a gödrök rendeltetésével kapcsolatban. Meghatározásuk legtöbbször önkényes, de ha fel is sorolnak igazolásul különböző körülményeket, azok nem mindig meggyőzőek. Nagy nehézséget okoz a fogalomzavar is. Ugyanis ha ,,gabonásverem"-nek is jelölnek egyes gödröket, általában nem a klasszikus értelemben vett gabonásveremre gondolnak, inkább csak azt kívánják jelölni ezzel, hogy gabona is került elő bennük. A gabona (és egyéb élelmiszer) tárolása történhetett veremben, de ha nem közvetlenül öntötték bele a gabonát, hanem edényben, kosárban, ládában, zsákban, stb. tartották, lényegesen kevesebb mennyiségről van szó és ekkor már nem hosszú időre, hanem rövid időre szóló tárolás volt a cél. Ez sajnos ritkán tűnik ki a régészeti adatokból. Az áttekintésből az is kiderül, hogy a régészeti ásatásoknál előkerülő gödrök Európaszerte hasonló jelenségeket mutatnak, de mindenki másképpen közelíti meg a velük kapcsolatos kérdéseket és ezáltal gyakran szubjektív csoportosítások, meghatározások látnak napvilágot. Nehezíti az értékelést az is, hogy ugyanezekre Európa nyugati felén többnyire a ,Jcészletgödör", középső és főleg keleti részein pedig a „gabonásverem" kifejezést használják. Pedig a jelek arra mutatnak, hogy a felsorolt magleletek legnagyobb részénél behullott törmelékről van szó és csak kis részük került elő az eredeti tároló helyén. Maga a tárolási módszer többnyire kérdéses marad, bizonyíthatóan igazi, klasszikus értelemben vett gabonásverem pedig alig akad közöttük. 2. Magyarországi régészeti lelőhelyek A fenti ismeretek birtokában a továbbiakban áttekintjük a magyarországi régészeti ásatásoknál feltárt gödröket, de ezúttal csak azokat, amelyekben gabona- vagy egyéb növények magleletei kerültek elő és függetlenül attól, hogy eddig minek határozták meg ezeket, megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy ez a körülmény vajon kellő indok volna-e arra, hogy gabonásvermet lássunk bennük. Sajnos a lelőkörülmények részletes adatait többnyire ezeknél sem ismerjük, ami részben arra is visszavezethető, hogy többízben csak előzetes ismertetések láttak eddig napvilágot az ásatásokról. A botanikai feldolgozás eredményeit legtöbb helyen P. Hartyányi B.-Xó\ ismerjük, ezt a továbbiakban (H)-val jelölöm. A mástól eredő eredményeknél külön megnevezem a meghatározót. Magyarországon is valamennyi alább említett növényi maradvány szenült állapotban került elő. A korai neolitikumból Pári-Altacker lelőhelyet említem elsőnek, ahol a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának telepén Tormái, ásatása során a 14. gödörben kerültek elő növényi maradványok. A gödör alakja megközelítően kör, átmérője 240, mélysége 190 cm. Oldalfala függőleges, alja vízszintes volt. Világos barna kitöltésében néhány állatcsont, égett agyagtapasztás, edénytöredékek, fenekén pedig 4—5 cm vastagon növényi maradványok voltak. Utóbbi felett egy vastagabb réteg után ismét egy vékony, növényi maradványokat is tartalmazó réteg következett. A két réteg leletanyagát nem különítették el, egybe gyűjtötték az összesen 5 liter mag-anyagot (H): nagyrészt tönkéből (Triticum dicoccon Schkr.) állt, alakor (Triticum monococcum L.) csak kevés volt benne, és még néhány gyom. Az egészet egy készlet behullott maradányának tekinthetjük. 110 A késő 110. Torma, I. 1971.;P. Hartyányi, B. - Nováki, Gy. 1975. 5.
