Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Nováki Gyula: Régészeti és paleoethnobotanikai adatok a „gabonásvermek" kérdéséhez

sére int. A paleoethnobotanikusok a gabonaszemek szenült állapotának magyarázataként gyakran kiemelik, hogy az akkori búzafajták pörkölést igényeltek őrlés előtt, pl. M. Hopf

18 K.-H. Knörzer,

29 S. Hummel,

20 U. Willerding

21 A pörkölés közben túlhevített magvak elszenültek, ezeket kidobták és tulajdonképpen - a véletlen tűzeseteket kivéve — ezek a hulladékok maradták ránk. Ma már egységes az álláspont ebben a kérdésben. Meg kell azonban említeni, hogy a pelyvátlanításnak úgy látszik nem ez volt az egyetlen módja. K.-E. Behre Észak-Németország partvidékén, Bentumersielnél a nedves talajviszonyok következtében nem-szenült növényi maradványokat is talált a császárkorból, amelyek tönké tisztításából származnak. Annyi bizonyos, hogy itt a tisztítás nem pörköléssel történt, különben a maradványok szenült állapotban kerültek volna elő, de magát a módszert nem ismerjük.

32 Szenült mag-, illetve pelyvaleletek esetében azonban — ha nem véletlen tüzet tételezünk fel — mindenképpen számításba kell venni a szándékos pörkölést. A szenült magvakon és egyéb növényi részecskéken túl azonban a régészet egyelőre nem szolgáltatott biztos adatokat magának az aszalási, pörkölési eljárásnak a módjára. A neolitikumból három lelőhelyet említek, amelyeket esetleg ezzel lehet összefüggésbe hozni. W. U. Guyan Thayngen—Weier telepén egy cölöpökön nyugvó épületnél felveti az aszaló—kéveszárító lehetőségét, svájci néprajzi analógiák alapján. Alátámasztásul megemlíti, hogy a közvetlen közelében nagy mennyiségű árpa és búza pollen is előkerült ugyanebből a rétegből, bár ez cséplőhelyre, vagy csűrre is utalhat.

33 I. Natho Burgliebenaunál egy, sajnos csak sematikus rajzból ismert, agyaggal kitapasztott, égett oldalú gödröt tart pörkölő—gödörnek és ennek alapján több, régebben feltárt, hasonló leletet említ, amelyeket ugyancsak pörklő—gödörnek vél.

34 W. Baumann és/. Schultze-Motel Drezda-Nickern 4. számú lelőhelyének telepén az egyik, égett oldalú gödörnél gondolnak pörkölőgödörre.

35 A következő adat ugyan nem gabonával függ össze, mégis megemlítem, hogy a bronzkorból (közelebbi kora bizonytalan) Moers-Hülsdonk lelőhelyről ismertet K. H Knörzer feltehetően emberi táplálékul szolgált pörkölt tölgymakkot egy gödörből és valószínűnek tartja, hogy maga a pörkölés a gödörben történt.

36 A most felsorolt néhány gödör ilyen meghatározásánál érződik (részben hivatkoznak is rá) D. Zelenin néprajzi munkájának a hatása, aki Oroszország és Szibéria területéről ismertet pörkölőgödröket, amelyeknél gödörben égő tűz felett faállványon aszalják, szárítják a kévéket.

37 A régi, pelyvába zárt gabonák őrlés előtti aszalásában, pörkölésében nem kételkedhetünk, abban azonban nehéz állást foglalni, melyik gödröt tarthatjuk valóban pörkölőgödőrnek. 27. Rothmaler, W. - Natho, I. 1957. S3.;Natho, I. 1957. 135. 28. Hopf M. 1961. 405. 29. Knörzer, K.-H. 1964. 204.; 1967 a. 26.; 1972a. 397, 402. 30. Hummel, H.-S. 1968. 48. 31. Willerding, U. 1970. 304.; 1980. 432-433. 32. Behre, K.-E. 1977.69-70. 33. Guyan, W. U. 1954. 29. kép. 34. Natho, I. 1957. 135-137. 35. Baumann, W. - Schultze-Motel, J. 1968. 18-19. 36. Knörzer, K.-H. 1972b. 37. Zelenin, D. 1927. 45-47.