Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig

érdeklő nem egy rendelkezés kiadása előtt a kamarák véleményét meg sem hallgatta.

35 Ennek alsóbb fokon is kedvezőtlen hatása mutatkozott. Pedig az 1920:XVIII. tc. 19.§-a előírta, hogy a közigazgatási hatóságok minden olyan általános jellegű intézkedés megtétele előtt, amely a mezőgazdaság vagy az azzal foglalkozók egyetemes érdekét érinti, a mezőgazdasági bizottság véleményét kikérni kötelesek. Ennek ellenére a hivatalos érdekképviseleti szervek nem mindenkor juthattak abba helyzetbe, hogy a készülő hatósági intézkedésre észrevételeiket megtehessék. Nem hagyható szó nélkül az a fonák helyzet sem, hogy a földművelésügyi kormányzat gyakran a saját alárendelt szervei egyikének tekintette a kamarát. Ez nyilván a törvény 50. §-ának félremagyarázásából történt, amely törvényszakasz értelmében a kamarák fölött a földművelésügyi miniszter gyakorolja a kormányzati főfelügyeletet. A törvényhozás azonban nem adminisztratív felügyeleti, hanem általános közhatósági felügyeleti jogot szánt csak a miniszternek, olyant, amilyent a kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi és iparkamarák fölött gyakorolt. Hiszen a mezőgazdasági kamarák a törvény értelmében közvetlenül érintkezhettek a törvényhozással, a miniszterekkel, más hatóságokkal és magántestületekkel, magánosokkal. Az 1920.XVIII. tc. 54. %-a a mezőgazdasági kamarák fölött mind az adminisztratív, mind a szakfelügyeletet az Országos Mezőgazdasági Kamara hatáskörébe utalta.

36 Alkotmányos értelemben sem volt helyes gyakorlat, hogy a mezőgazdaság önkormányzattal bíró egyetemes érdekképviseleti intézményei az egyik miniszteri tárca adminisztratív alárendeltségében legyenek, amire pedig a Földmívelésügyi Minisztérium nem egy gesztusából következtetni lehetett. A mezőgazdasági kamaráknak a Földmívelésügyi Minisztériumhoz való viszonyában kialakult ez a kifogásolható gyakorlat nem ritkán olyan helyzetet teremtett, amely a kamarák tevékenységét bénította. Volt rá példa, hogy a minisztérium a kamarák valamely kezdeményezését leállította, később pedig maga kezdett ugyanabba a tevékenységbe. Ezzel saját tehermentesítésével ellentétes centralizáló törekvést szolgált, holott a mezőgazdasági kamaráktól a kormányzat azt is elvárta, hogy lehetővé váljék a földművelésügyi központi igazgatás decentralizálása.

37 Az ilyen bánásmód következtében a hivatalos magyar mezőgazdasági érdekképviseleti intézmény nem mindig tehetett eleget a kívánt mértékben mezőgazdaságfejlesztő törekvéseinek, és nem mindig tudott érvényt szerezni érdekvédelmi hivatásának sem. Ha a Földmívelésügyi Minisztérium olyan intézménynak tekinti a mezőgazdasági kamarát, amely a mezőgazdaság érdekét (az erdészet kivételével) törvényes felhatalmazás alapján nemcsak a többi termelési ág, hanem minden más tényező érdekeivel szemben is képviselni hivatott, ha a kamara működése iránt nagyobb bizalommal viseltetik, és szakértő tevékenységét rendszeresen igénybeveszi, a mezőgazdasági kamarák működése hatványozottan éreztethette volna üdvös hatását. Például szolgálhatott erre Ausztria és a weimari Németország, ahol a kormányzat a mezőgazdaság fellendítéséhez elsősorban és 35. KaaánK. MK 1. sz. 10. 36. Folyománya volt ez az 1920 :XVIII. tc. 24. § -a ama rendelkezésének, amely szerint a községi mezó'gazdasági bizottság fölött a járási mezőgazdasági bizottság, e fölött pedig a vármegyei mezó'gazdasági bizottság gyakorolta a felügyeletet. Ez utóbbi bizottság a kerületi mezőgazdasági kamara felügyelete alá tartozott. 37. KaánK. 1936. MK 1. sz. 11.