Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
főként a mezőgazdasági kamarák szakmai és helyi ismereteit vette igénybe. A mezőgazdaságot ott nem bürokratikus úton igyekeztek fejleszteni, hanem ezt a kamarák közreműködésével valósították meg. Németországban a mezőgazdasági kamarák tevékenysége már az 1920-as években közismerten döntő befolyással volt arra, hogy a mezőgazdasági termelést jelentős mértékben fokozni, termékeinek minőségét javítani tudták. Mint említettük, a magyar mezőgazdasági kamarák tevékenységére anyagi ellátottságuk viszonylagos szűkössége is kedvezőtlenül hatott. Kamaráink a pengővaluta 1927 eleji bevezetés után csak ritkán, országos érdeket szolgáló, de közvetlen bevételekkel nem járó létesítményeik után részesültek állami támogatásban. A földbirtokosokra és a földbérlőkra kivetett kamarai illetéket a föld-, illetve a kereseti adó, szövetkezet esetében a társulati adó alapján számítottak ki. Annak kulcsa eredetileg a földadó 2,5%-a volt, később az fokozatosan 49^ra emelkedett. 38 A beszedett illeték 20%-át az országos kamarának, 8%-át pedig a mezőgazdasági bizottságoknak kellett átengedni. Mivel azonban a kamarai illetékek befizetésnél hátralékok voltak, a kamarák illetékbevételei ingadoztak annak ellenére, hogy végső esetben közadók módjára azokat be lehetett hajtani. Átlagosan 180 000 pengő körül mozgott egy-egy kerületi mezőgazdasági kamara évi költségvetése, ezzel szemben pl. az alsóausztriai mezőgazdasági kamarának évi bevétele — igaz, hogy az alája tartozó 67 járási kamaráéval együtt - 5 600 000 schilling, azaz több mint hatszorosa volt valamennyi magyar mezőgazdasági kamara illetékbevételének. 39 Idővel egyre inkább kitűnt, hogy az 1920-ban alkotott mezőgazdasági érdekképviseleti törvény reformra szorul. Volt olyan elképzelés, hogy a feladatok végrehajtását a közigazgatás és a gazdatársadalmi szervezetek között meg kellene osztani. Felmerült pl. az a kívánság, hogy a földművelésügyi tárca költségvetésébe az állattenyésztés emelésére, a gyümölcstermesztés előmozdítására, állat- és növényegészségügyre, szikesek javítására és egyebekre felvett összegek az Országos Mezőgazdasági Kamarához utaltassanak át, amely azok felhasználásával a kerületi kamarák útján, ezek helyi ismeretével és szakértő alkalmazottaival biztosíthatná az ilyen feladatok sikeres megoldását. Azzal érveltek, hogy Ausztriában és Németországban az állami költségvetésből jelentékeny összegeket bocsátanak a kamarák rendelkezésére hasonló rendeltetéssel, sőt ilyen célból a tartományok is anyagilag támogatják az érdekképviseleti intézményeket. 40 További kívánság volt: előlegezze az állam a kamarai illetékek határidőre be nem folyt részét, hogy a kamarák működése mindig biztos bevételre támaszkodhassak. Az 1920:XVIII. törvénycikk többször sürgetett reformjánál a legfőbb kívánság mégis a mezőgazdasági bizottsági választási eljárás módosítása volt, mert a nagybirtokosok — mint már szóltunk róla — sérelmezték, hogy az 500 katJioldon felüli birtokkategóriákba tartozók valamennyien egyetlen érdekképviseleti kúriát alkotnak. A mezőgazdasági kamarai intézmény reformja elől kitérni nem lehetett. Az 1920:XVIII. törvénycikk novelláris módosítása olyan időben történt, amikor a fasizmus külföldi térhódítása folytán Magyarországon is fellendülőben voltak a reakciós 38. Az illetékkivetítéssel a kamarai közgyűlés hatósági jogot gyakorolt. Az eljárást a 8470/1924. M.E. sz. rendelet szabályozta. (Az erdőművelési ágba felvett földbirtok után mezőgazdasági kamarai illetéket nem kellett fizetni.) 39. Kaan K. 1936. MK. 1. sz. 12. 40. Kaán K. ugyanott.
