Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig

körében vagy az illatékes hatóság tájékoztatása útján azok előnyös megváltoztatását szorgalmazta, továbbá közvetítette a termelők felé az időszerű mezőgazdaságfejlesztési törekvéseket. A kamarai hivatalok pedig - a szűkebb elnöki tanács és a tisztikar segítették a földművelésügyi kormányzatot céljai valóra váltásában.

26 Ott, ahol a közigazgatás kapcsolatát az érdekképviseleti szervezettel kellően ápolták, alkalmasnak bizonyult a kamarai intézmény a földmüvelésügyi közigazgatás hatékonyságának számottevő emelésére. A mezőgazdasági kamarák a termelés megszervezésére és a gazdálkodás eredményességének emelésére maguk is létrehoztak és fenntartottak intézményeket, berendezéseket, így pl. a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara az 1926. év őszén Kecskemét városától 40 évre bérbe vett 56 kat.hold kiterjedésű területen mintagyümölcsöst, majd 1929-ben ugyancsak Kecskeméten kertmunkásképző iskolát létesített, kezdeményezésére 1927-ben tanyai közigazgatási értekezletet tartottak, amelynek javaslatára tanyai közigazgatási kirendeltséget szerveztek. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara Nyíregyházán homokkísérleti gazdaságot, Kisújszálláson a város által felajánlott 13 katjioldon növénytermesztési kísérleti telepet, gyümölcsössel egybekötött minta-baromfiudvart, valamint mintaméhest és növényvédelmi kísérleti kertet hozott létre. A mezőgazdasági kamarák szervezete központosítottabb volt, mint a kereskedelmi és iparkamarákéi. Ezeknek ugyanis nem volt országos csúcsszervük, mint a mezőgazdasági kamaráknak.

27 Ezenfelül a kereskedelmi és iparkamarák nem voltak az alsóbb szintű érdekképviseletek, az ipartestületek felügyeleti szervei, míg a kerületi mezőgazdasági kamarák a mezőgazdasági bizottságok feletteseiként is működtek. Korlátozott anyagi lehetőségeikkel arányos teljesítőképességükhöz mérten a mezőgazdasági kamarák érdemleges tevékenységet fejtettek ki főként a tájékoztatás, a propaganda, vagyis az olyan közfeladatok ellátása terén, amelyekhez a hatalmi szó nem elégséges. Jelentős munkát végeztek a mezőgazdaság szinte valamennyi ágának fejlesztése, a mezőgazdasági népesség jólétének emelése és a termények értékesítése terén, különösen az 1929—1933. években, amikor a mezőgazdasági világválság nagy erőpróba elé állította mezőgazdaságunkat és hivatalos érdekképviseletét. Ekkor a mezőgazdasági kamarák 26. A tagjaikkal való kapcsolat kimélyítésére négy kerületi kamara 1923-ban, az ötödik 1925-ben hivatalos közlönyt indított. Ezek a következők voltak: Kamarai Értesítő (Kaposvár), Dunántúli Szántóvető (Győr), Magyar Róna (Kecskemét), Tiszajobbparti Mezőgazda (Miskolc), Tiszántúli Gazdák (Debrecen). A mezőgazdasági kamaráknak ezek a közlönyei az újabb törvényekről, rendeletekről - ezek kommentálásával is -, továbbá a mezőgazdaságot érdeklő időszerű eseményekről rendszeresen tájékoztatták a közönséget. Ugyancsak e közlönyök számoltak be a kamarák közérdekű kezdeményezéseiről, hivatali tevékenységéről és a mezőgazdasági bizottságok munkájáról. Az Országos Mezőgazdasági Kamarának az 1926. év óta havonta megjelenő tudományos folyóirata a Mezőgazdasági Közlöny volt. Működésük első idejétől kezdve a kerületi mezőgazdasági kamarák a gazdák társadalmi összejöveteleinek előmozdítására - a helyi közigazgatás és gazdatársadalmi szervek bevonásával közigazgatási járásonként szépen látogatott „gazdanapokat" rendeztek. 27. A kereskedelmi és iparkamarák közjogi jellegű testületek voltak. Számuk 1914-ben Magyarországon 17, Horvát-Szlavónországokban 3. Az ország területét a kereskedelemügyi miniszter osztotta be az üyen kamarai kerületekre. Kereskedelmi és iparkamarai tagsággal rendelkezett a kamara területén letelepedett valamennyi iparos, kereskedő, ipari és kereskedelmi vállalat, de a kamara működésében nem személyesen, hanem választottjaik útján vettek részt.