Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
elsősorban a hitelkérdés megoldásáért és a kamatterhek enyhítéséért harcoltak, de az ipari vámvédelem túlzásaival és a kar telek túlkapásaival is felvették a küzdelmet. Élénk együttműködést fejtettek ki továbbá a Mezőgazdasági Exportintézettel, amely rendszeresen tájékoztatta őket arról, hogy mely termékek iránt mutatkozik külföldön kereslet, s a kamarák a kapott felvilágosítások alapján igyekeztek befolyásolni a termelőket. Egy-egy kerületi kamara ügyintéző személyzete azonban átlagosan 8-10 főből állt mindössze, külső alkalmazottakkal pedig alig rendelkeztek, így az anyagi ellátottság viszonylagos hiányán múlott, hogy a mezőgazdasági kamarák nem fejthették ki azt a nagyobb arányú tevékenységet, mint egyik-másik hasonló külföldi intézmény,. Több más ok is közrejátszott abban, hogy akadályok gördültek a hivatalos mezőgazdasági érdekképviseleti szervek működése elé. Ennek ellenére belevitték a köztudatba a bizonyos körökben hűvösen fogadott annak az álláspontnak a helyességét, hogy a hivatalos mezőgazdasági érdekképviseleti működésbe be kell vonni az agrárnépesség legszélesebb rétegeinek érdekvédelmét, a mezőgazdasági munkavállalókét is ideértve. *** Az 1920. évi mezőgazdasági érdekképviseleti tőrvénynek kétségtelenül voltak hibái is. A kamarai munkásszakosztályok létesítésével forma szerint történt ugyan gondoskodás a mezőgazdasági munkavállalók érdekeinek intézményes védelméről, de e szakosztályok törekvései az általuk képviselt tömegek sorsának javítására - ezek kiszolgáltatottsága következtében - a nagyobb politikai rutinnal rendelkező birtokos rétegek (nagybirtokosok, gazdag parasztok) érdekei ellenében csekély hatású maradt. Mindamellett a munkásszakosztályok már 1925-ben feltárták a kormányzat előtt a munkástoborzók és a munkavállalkozók visszaéléseit, a törvényhozás a kamarák kezdeményezésére alkotta meg az 1935:11. törvénycikket a gazdasági éves cselédek költözködésének új rendjéről, az 1938:XII. törvénycikket a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról és az 1939 :XVI. törvénycikket a gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékáról. Az agrárproletariátusnak a Földmunkások Országos Szövetségében már 1906-óta volt ugyan szab ad társuláson alapuló érdekképviselete, de ennek éppúgy, mint a Magyar Földbérlők Országos Szövetségének és a mezőgazdasági értelmiségi dolgozók érdekképviseletének: a Magyar Gazdatisztek Országos Egyesületének nem jött létre aktív kapcsolata a földművelésügyi közigazgatással. A kamararendszer egyébként nem gyökeresedett meg igazán a nép legszélesebb körében. 28 Hiányzott ahhoz a népi bázis; a községi mezőgazdasági bizottságok sem fogtak át paraszti tömegeket. E tartózkodásnak oka volt, hogy a vagyoni különbségek ellentétes érdekű társadalmi osztályokra tagolták a mezőgazdasági népességet, noha általános agrárérdekek is voltak, amelyek elsősorban a mezőgazdasági termények és az iparcikkek jelentős árszint különbségére, az agrárolló tág nyílására vezethetők vissza. Zü. Közigazgatási jogkörük a mezó'gazdasági kamaráknak nemigen volt, bár a gazdasági munkavállalók munkaereje jogosulatlan kihasználásának meggátlásáról szóló 1923ÄXV. törvénycikk szerint alkotandó munkbérmegállapító bizottságokat saját tagjaikból a kerületi kamarák alakították meg, az elnököt is ideértve. E bizottságok feladata volt a mezőgazdasági munkások és napszámosok részére fizetendő legkisebb munkabérek megállapítása. Ezek a földművelésügyi miniszter jóváhagyása után léptek csak életbe.
