Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig

érdekképviselet tekintetében is tartalmaznia kellett volna, elmaradt.

10 Előállott az a fonák helyzet, hogy az ország népessége 4%-ának megfelelő iparosok és 0,8%-át kitevő kereskedők kamaráikkal hivatalos érdekképviselethez jutottak, a túlnyomóan nagy többségű agrárlakosság viszont nélkülözni volt azt kénytelen. Holott érdeke fűződött volna ahhoz, hogy az őt érintő törvények és rendeletek végrehajtásába szervezeteivel legális beleszóláshoz jusson, ellenőrizhesse a közigazgatás működését.

11 A kormány elhatározását eldöntötte, hogy előtérbe került a törvényhatósági (önkormányzati) közigazgatás államosításának számos problémát felvető kérdése és e reform küszöbén nem látszott időszerűnek a mezőgazdasági érdekképviselet kényes ügyét is elővenni. A közigazgatási reform ellenben elmaradt, a kamarai intézmény működésének külföldi sikerei pedig meggyőzhették az illetékeseket, hogy a mezőgazdasági érdekképviselet megvalósításakor Magyarországon is a kamararendszerhez célszerű folyamodni.

12 Az 1889 XVIII. törvénycikk alapján létesített külön Földmívelésügyi Minisztériumban kezdettől fogva fontos feladatnak tekintették a hivatalos mezőgazdasági érdekképviseleti intézménynek olyan megvalósítását, hogy ennek szervezete a polgárosuló viszonyok növekvő gazdasági adminisztráció-igényére tekintettel a földművelésügyi közigazgatásban való közreműködésre is alkalmas legyen. Azért tekintették ezt az új minisztériumban sürgős megoldásra váró feladatnak, mert a mindig több és több földművelésügyi tárgyú törvénynek, kormány- és szakminiszteri rendeletnek, helyhatósági szabályrendeletnek végrehajtása egyre nagyobb munkaterhét hárított nemcsak a földművelésügyi szakigazgatás szerveire, hanem az általános (törvényhatósági) közigazgatási hatóságokra is. Ezért a szakminisztérium már az 1890-es évek elején olyan intézmény létesítésére tett előmunkálatokat folyamatba, amely a mezőgazdasági érdekek szolgálatát szem előtt tartva, egyes földművelésügyi igazgatási teendőket is ellásson. A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894:XII. törvénycikk minden közigazgatási járásban 4—8 tagú mezőgazdasági bizottság megalakítását tette kötelezővé, hogy ez az I. fokú közigazgatási hatóságot szakvéleményével, tanáccsal támogassa, de a járási mezőgazdasági bizottságnak intézkedési hatásköre is volt. Ellátta a községi apaállatok kötelező vizsgálatát és kiállította az alkalmasnak talált apaállatok köztenyésztésben való használatának engedélyokiratát, továbbá ellenőrizte a községi tulajdonban álló földek gazdasági kezelését. Feladatait az 1894:XII. törvénycikk 48.000/1894. F.M. sz. végrehajtási rendeletében közölt vármegyei szabály rendeletminta részletezte. 10. Az volt az elgondolás, hogy a járási mezőgazdasági bizottságokat lefelé községi mezőgazdasági bizottságok, felfelé vármegyei mezőgazdasági bizottságok, valamint az Országos Gazdatanács és a létesítendő mezőgazdasági kamarák egészítsék ki. Ebben a formában az nem valósult meg. A vármegyei gazdasági egyesületeknek és a hivatalos vármegyei mezőgazdasági bizottságoknak egymással szerves kapcsolatba kellett volna kerülniük, ez azonban nem mindenütt következett be, sőt vezetőségeiknek gyakran nem egyértelmű összefonódása a pártpolitika helyi tényezőivel bonyodalmak forrása is lett. 11. A Pestvármegyei Gazdasági Egyesület különvéleményt terjesztett a GEOSZ 1892. évi nagygyűlése elé. Ebben mezőgazdasági kamarák szervezése mellett foglalt állást. 12. Németországban a mezőgazdasági kamarai törvény 1894. június 30-án lépett hatályba. Hosszabb tárgyalás után mellőzték a kamarai intézménynek mindenütt kötelező bevezetését. A németországi kamarák szaktanácsaikkal, javaslatokkal segítették a kormányt a mezőgazdaság és az erdészet fejlesztésére tervbevett törvényalkotások előkészítésében.