Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
ezren voltak gazdasági egyesületi tagok; ez a szám az agrárfoglalkozásúakénak 2 ezrelékét sem érte el. Két további oknál fogva is ellenezték a gazdasági egyesületekben tömörült gazdák a kényszertársuláson alapuló érdekképviseleti rendszer bevezetését. A nagybirtokosok tisztában lehettek azzal, hogy a kamarai illeték terhe nagyobb lenne a gazdasági egyesületi tagsági díjnál, de bizalmatlanok voltak az egyesületek vezetői is a még nem ismert kamarai intézménnyel szemben. Nem ok nélkül attól tartottak, hogy a kamararendszerű érdekképviseleti szervezet háttérbe szorítaná egyesületeiket. Leghevesebben ellenezte a kamarákat a gazdasági egyesületek tengődő többsége, amely alig adott magáról életjelt. Ez érthető, hiszen rendszerint azok tiltakoznak mindenféle felügyelet és ellenőrzés ellen, akik arra leginkább rászolgálnak. Főként a nem vármegyénként, hanem nagyobb tájegységenként létesíteni kívánt mezőgazdasági kamarák terve találkozott kezdettől fogva ellenérzéssel. Gyakori érv volt a kamarák ellen, hogy velük idegen: francia, osztrák eredetű intézményt akarnak nálunk meghonosítani. 7 Azok, akik a kamarákat osztrák intézménynek tartották, a kereskedelmi és iparkamarákra gondoltak, holott már az első független magyar minisztérium 1848-ban kezdeményezte szervezésüket és majd csak 1850. március 20-án tette az önkényuralom Magyarországon is kötelezővé azok létrehozását. Külföldhöz hasonlóan tehát nálunk is előbb alakultak kereskedelmi és iparkamarák, mint mezőgazdaságiak. A kiegyezés után az 1868:VI. törvénycikk illesztette azokat jogrendszerünkbe. Az 1880-as évek elejétől kezdődően egyre inkább az OMGE vette kézbe a gazdasági egyesületek, sőt a lehetőség szerint az egész gazdközönség vezetését, irányítását, ettől az időtől mezőgazdasági egyesületi központként kezdett szerepelni. Az országos agrárpolitikára való befolyás kétségtelenül jobban tetszett az OMGE és a többi gazdasági egyesület élén álló férfiaknak, úgyszintén az egyesületi élet tevékenyebb tagjainak, mint a tisztán szak- és gyakran csak kisebb jelentőségű vagy helyi érdekű kérdésekkel való foglalkozás. 8 így az OMGE és a vármegyei gazdasági egyesületek vezetőségei abban az időben, midőn a liberális kormányzat szemben állt az agrártörekvésekkel, és a középbirtokosok tömeges tönkremenetele országos problémává lett, nem tartották kívánatosnak, hogy a mezőgazdasági érdekképviselet ügye a gazdasági egyesületek hatásköréből kivétessék. Amikor a kormány 1887-ben „a mezőgazdasági rendtartásról", majd helyette „a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről" készülő törvényben a mezőgazdasági érdekképviselet kérdését is rendeztetni kívánta, ez ellen a gazdasági egyesületek többsége olyan merev ellenállást tanúsított, hogy a szakminiszter célszerűnek látta a képviselőházhoz már benyújtott — előzően többször átdolgozott — törvényjavaslatból az arról szóló fejezeteket kihagyatni. 9 Az az üdvös változás tehát, amelyet első átfogó mezőgazdasági törvényünknek, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894:XII. törvénycikknek a mezőgazdasági 7. Franciaországban a departementi mezó'gazdasági kamarák tagjaiktól nem szedtek illetéket. Ehhez képest a gazdák kicsinyléssel nyilatkoztak működésükről, többre értékelték gazdasági egyesületeiket. (Ordódy L. 1891. GL 33. sz.). 8. Vásárhelyi Z. 1903. 146. 9. Takácsi. 1974. ASZ 3-4. sz.
