Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
lótenyésztésünk fellendítésére néhány lelkes hívének közreműködésével a pozsonyi országgyűlésen Pálya- vagy Lófuttató Társaságot alapított. Ez 1828-ban Lótenyésztési Társasággá alakult át, 1830. január 11-én felvette az Állattenyésztő Társaság nevet, majd ennek 1835. június 8-i közgyűlésén, mivel sokoldalú tevékenységet kifejtett, nevét Gazdasági Egyesületre változtatta. Ekkor 497 tagja volt. Tagjai az országgyűlésen nem egy üdvös törvény alkotását kezdeményezték. Utóbb Magyar Gazdasági Egyesületnek, az 1870-es években pedig már Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek is nevezték, de hivatalosan az 1880-as években még mindkét név váltakozva szerepelt iratain. 1945-ig ez az egyesület (az OMGE) az ország legtekintélyesebb gazdasági egyesülete,amelynek döntő befolyása volt a hazai agrárpolitikára. Erdély mezőgazdaságának társadalmi képviseletére Kolozsváron 1844. március 3-án megalakult az Erdély országi Gazdasági Egyesület. A világosi fegyverletételt követő császári önkényuralom nem rokonszenvezett a gazdasági egyesületekkel, 1857-től kezdve mégis egymásután alakultak Magyarországon gazdasági egyesületek; az elnyomott nemzeti és társadalmi törekvések ezekben kerestek némi érvényesülési lehetőséget. 1857-ben Jász-Nagykun Szolnok, 1860-ban Békés, Veszprém és Zala, 186l-ben Pozsony és Sáros, 1862-ben Esztergom megyében alakítottak ilyent. A közéleti tapasztalatcsere terén a gazdasági egyesületek vették át az abszolút uralom által elnémított vármegyék szerepét. 2 Az 1867-ben Ausztriával megkötött közjogi és gazdasági kiegyezéskor 28 vármegyei gazdasági egyesület működött az országban. A kiegyezés után minden téren szervezkedés indult a nemzet gazdasági erőinek fokozottabb munkába állítására. Az 1848-ban létesített és 1867-ben visszaállított Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium számos intézkedést tett a mezőgazdálkodás egyes ágainak technikai fejlesztésére. Ehhez a gazdasági egyesületek segítségét vette igénybe, mert az 1867 utáni liberális kormányzati politika a közigazgatást nem telítette gazdasági szemlélettel.Vidéki hatóságainknakmegszemélyesítői gyakran értetlenül álltak a a kapitalizálódó gazdasági élet új jelenségeivel szemben. Az adott helyzet általában kedvező légkört teremtett a szabad társuláson alapuló agrárszervezetek tevékenységének, amelyek akkoriban úttörő munkát végeztek. Ennek ellenére a gazdasági egyesületek távolról sem kaptak a közfeladatok ellátására akkora feladatkört, mint az 1851 óta Magyarországon működő kereskedelmi és iparkamarák, amelyekre jogszabályok az állam feladatainak növekedésével egyre többnek az intézését bízták. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1868. június 14. napjára a gazdasági egyesületek küldötteit országos értekezletre hívta össze, hogy velük megtárgyalja az új idők mezőgazdasági munkaprogramját. Hivatalos felszólításra ezen az I. országos gazdakongresszusnak nevezett értekezleten nyilatkozhattak meg a gazdasági egyesületek először, a miniszter pedig intézkedéseiben ezután már a gazdák kívánságaira hivatkozhatott. A kormány kérdőpontjai alapján az 1868. évi országos gazdaértekezlet széles alapokon nyugvó programot dolgozott ki. Ebből az alkalomból követelték először nyilvánosan a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium megosztásával a 2. Az abszolút uralom megszűntette a vármegyerendszert, és Buda, Pozsony, Sopron, Nagyvárad, Kassa székhellyel öt közigazgatási kerületre osztotta be az országot. Horvát-Szlavonország Fiúméval együtt, úgyszintén Erdély külön koronaország lett. Délen fenntartották a Harárőrvidéket és külön szabályozták a Szerb Vajdaság jogállását.
