Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
FÖLDMŰVELÉSÜGYI KÖZIGAZGATÁSUNK ÉS AZ ÉRDEKKÉPVISELETEK KAPCSOLATAI A TANÁCSIGAZGATÁS LÉTREJÖTTÉIG TAKÁCS IMRE Amíg a földbirtokos nemesség az országgyűlésen és a mégyegyűlések követküldési joga útján a törvényhozásra döntő befolyát gyakorolt, a magyar mezőgazdaságnak külön érdekképviseleti intézményre nem volt szüksége. Mihelyt azután a feudális földbirtoknak a rendi alkotmányban biztosított kiváltságos jogállása 1848-ban megszűnt, és már más társadalmi rétegek is befolyást gyakorolhattak az államkormányzásra, megváltozott ez a helyzet. Kezdetben egyes kisebb területek azonos érdekű lakosai szervezkedtek közös érdekeik védelmére és szolgálatára. Szervezeteik egymástól függetlenek voltak, egymásról gyakran nem is tudtak. Utóbb nagyobb vidékekre kiterjedően is hasonlóan szervezkedtek; a történeti fejlődés a szétszórt kisebb alakulatok egyesüléséhez vezetett. A mai értelemben vett első gazdasági egyesület Dublinban alakult meg 1736-ban. Ezt máshol is hasonló alakulások követték. A felvilágosult abszolutisztikus politika formálódásának időszakában — az 1760-as évek második felétől kezdve - Mária Terézia örökös tartományai közül Karintiában, Stájerországban, Görzben, Felső-Ausztriában, Tirolban, Krajnában, Alsó-Ausztriában, Csehországban, Morvaországban és Sziléziában alakultak gazdasági egyesületek. 1 A királynő 1766. szeptember 13-án gazdasági egyesületek alakítása tárgyában leiratot intéztetett a magyar vármegyékhez. Ezek napirendre tűzték a bécsi leiratot, de érdemben az visszhang nélkül maradt éppúgy, mint annak 1770. március 23án történt megismétlése. A vármegyék válaszfeliratainak érvelése rendszerint az volt, hogy nem találtak jelentkezőket a „gazdasági társaságokba". A földbirtokos nemesek többnyire katonáskodtak vagy tisztséget viseltek a vármegye szolgálatában, és szükségtelennek tartották a gazdasági szervezkedést nyilván azért is, mert a rendi szemlélet nemes emberhez méltatlannak tartotta az anyagi javak termelésével kapcsolatos közéleti munkát. II. József politikájából sem hiányzott a mezőgazdasági termelés ösztönzése, ennek ellenére az ő uralkodásának idejében sem alakítottak Magyarországon a földbirtok gazdasági érdekeinek képviseletére külön szervezeteket. Csak néhány megyében, valamint Sopron, Pozsony és Debrecen városokban, a jászkun kerületben és Nagyszeben székhellyel az erdélyi szászok lakta földön, akik hamar felismerték az egyesületi tömörülés várható előnyeit, hoztak nálunk létre gazdasági egyesületet a XVIII. században. A francia forradalom és a napóleoni háborúk idején egész Európában a politikai kérdések kerültek előtérbe, így Magyarországon majd csak Széchenyi István fellépéséhez és agitációjához fűződött a komolyabb gazdasági szervezkedés. Ő az anyagi gyarapodást hirdette a nemzeti boldogulás fő követelményének, mert az teremti az alapot a szellemi fejlődéshez. Széchenyi az egykor híres, de a XIX. század elején hanyatlani látszó 1. Ifi. Barta J. 1981. ASZ 1 -2. sz.
