Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

Népszerűségét fokozta az egyszerű szerkezet mellett a könnyen tisztíthatóság és nem utolsósorban az olcsó ár. Kétségtelen hátránya az előnyét is jelentő kiálló peremszeg, ami nem szándékolt elsülést eredményezhetett. A kilőtt töltényhüvelyt is a szeg segítségével vonták ki a csőből, egy kézi töltény kihúzó val. További hátránya a patronnak a gyuszeg nyílásnál fellépő feszítőerő veszteség, valamint a veszélyes szállítható volta. A „szöges" puskák fenti hiányosságait küszöbölte ki a központi gyújtású fegyver. Feltalálója és névadója Charles Lancaster londoni fegyverműves 1852-ben. (Egyes szerzők szerint Bernimolin belga fegyvergyáros.) A kezdeti hiányosságok miatt hosszú ideig nem hallat magáról ez a csaknem valamennyi modern sörétpuska prototípusának számító fegyver. Az 50-es évek folyamán Franciaországban és Németországban is kísérleteznek központi gyújtással, megfelelő töltény hiányában egyelőre nem sok eredménnyel. (Ch. Renette, Párizs; Teschner, Frankfurt) 1862-ben a londoni Világkiállításon aranyérmet nyer G.H. Daw központi gyújtású, csappantyús lakatszerkezetű, kakasos, gyúszeges, tölténykitolós, sörétes duplapuskája. 21. Forgócsapos, kakasos Lancaster-puska A 21. képen a fentihez közelálló, nem sokkal később, 1870 körül készült fegyvert mutatunk be. A csősín felirata: „John Manton and son Dover STR", zárszerkezetén ,,J. Springer, Wien". Lakatszerkezetében tér el Daw puskájától, míg az a fegyveragy nyakába épített hátraeső tipikusan csappantyús szerkezet, a Springer puska előlfekvő lakattal rendelkezik. Igen vastagfalú, 10-es kaliberű, egyszerű, szalagdamaszk cső. Zárszerkezete is a legegyszerűbb, T-zár, vagy másnéven angolzár. A Lefaucheux puskánál ismertetett forgócsappal működik, de a forgatás, illetve a nyitás-zárás a ravaszkengyel körül fekvő ún. kengyelkulcs segítségével történik.