Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

A biztosabb reteszelést Purdey (Anglia) zárszerkezete jelenti, a 60-as évek végén jelenik meg. Ez kettős alsó reteszelést jelentett, a csőkampók kivágásaiba kapcsolódó tolólemez segítségével. A zár túlméretezett, erős anyaga feltétlen biztos zárást eredményezett. A mai napig is használatos rendszer. William Greener (London) 1873-ben alkalmazza először a hármas reteszelést. Fent, a csővég közepén, egy négyszög alakú, átfúrt sínnyúlványt alkalmaz. Ez záráskor a szekrénytető megfelelő nyílásába besüllyed és egy, a zárkulccsal mozgatott szög a csőnyúlványon keresztülvezetve zárja a puskát a két alsó reteszzár mellett harmadikként. A továbbiakban ez a leghasználatosabb zárszerkezet. Többszörös zárak alkalmazása már csak technikai bravúrnak számít, gyakorlatilag a hármas Greener-zár, vagy az erős kettős alsó reteszelés elégnek bizonyult. Később a függőleges elhelyezkedésű, ún. Bock csőpároknál használatos a négyszeres zár. Ezek a XIX. század negyedik negyedében feltalált és alkalmazott zármegoldások még a nitrocellulóz, a füstnélküli lőpor alkalmazása után is megfeleltek. Ugyancsak W. Greener nevéhez fűződik a 70-es évek közepén a Choke-Bore a csőszáj szűkítés alkalmazása sörétes puskáknál. Éveken, sőt évtizedeken át tartó vitát provokált a vadászok között szükségessége, veszélyessége, de már 1890 körül általánossá vált a duplapuskánál legalább az egyik cső szűkítése. A másik évtizedes vita az öntött acélcső sörétes puskáknál történő alkalmazása körül zajlott. Már 1866-ban H. Holland Angliában azzal hirdeti acélcsöveit a FIELD-ben, hogy „erősen hord és nem rozsdái" 1877-ben Henry Pieper Lüttichben (Belgium) kezdi gyártani a sörétes acélcsövet, melyet felhasznál az általa 1880 körül tervezett első teljesen gyári előállítású és méltán világhírű „Diana" sörétes duplapuskához. A 22. képen ezt a fegyvert látjuk. Alkatrészenként is szállította a gyár a megrendelő fegyvermestereknek, akik összeszerelték, belőtték, javításait vállalták és kereskedtek vele. így jutott el Huzella Mátyás budapesti műhelyébe is a bemutatott fegyver, mely a csövön H. Pieper, a csősínen Huzella nevét viseli. Háromszoros reteszelésű Greener-zár, előlfekvő lakatszerkezet, ferdevezetésű gyúszeg jellemzi a puskát, valamint az ún. visszaugró kakas. Ez egy olyan belső átalakítás a lakatszerkezetben, melynek segítségével elsütés után a kakas a megütött gyúszegről alapállásba ugrik vissza, lehetővé téve, hogy a gyúszeg rugó segítségével a töltőűrből visszahúzódjon, s ne akadályozza a csővég mozgását. Az elv már a 60-as években is ismert volt. A „Diana" fegyver talán a legfejlettebb kakasos, sörétes puska a XIX. században. Igen kézies, kitűnő lőképességű, ízléses külső megjelenésű, nálunk is kedvelt és elterjedt vadászpuska volt. Külön figyelmet érdemel az önfelhúzós lakatszerkezet, a kakasnélküli puska, mely úgyszólván párhuzamosan jelentkezett a külsőkakasos típusok mellett. Egyes források szerint (pl. Belházy Jenő Fegyvertan 1892) már az első Lancaster puskák is rejtett kakasosok voltak. A sömmerdai Dreyse 1856-ban, a frankfurti Teschner 1860 körül, az angol Needham 1862-ben, majd ezt követően sokan mások kísérleteztek — több kevesebb sikerrel — az önfelhúzós lakatszerkezettel. Megoldásaiknál többnyire a zárkulcs szolgált a felhúzás eszközéül. 1875-ben Anson and Deeley Birmingham-ben alkalmazza először az előrehelyezett, a zárszekrénybe beépített lakatszerkezetet, melynél a cső lebillentésével egyidejűleg húzódik fel a belső elsütőszerkezet, a rejtett kakas. A megoldást sokan tovább tökéletesítették. Greener 1878-ban önműködő tölténykidobót, Scott felső kulcsot, (Top Lever) alkalmaz a kakas nélküli puskához. A 23.