Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

Az előagytáras ismétlőpuskánál a cső alatt fekvő második cső a tár, ez szolgál a töltények elhelyezésére, ugyancsak egymás utáni sorban. Ilyen „előagytáras" fegyvert mutat be a 16. kép. Az alaptípust 1855-ben szerkesztette B.T. Henry, és H. Winchester módosította 1865-ben. Az itt látható továbbfejlesztett változat 1887-ben készült („Mariin modell"). A tár 15 töltényt fogad be a zárszerkezeten látható töltőnyíláson keresztül. Az alsó kengyelvas szolgál a zár forgatására, előre-hátra mozgatásával lehet ismételni. Űrmérete metrikus átszámítással 11,3 mm. (44—40.) A Henry-Winchester típusú puskából 1875-től igen sok változat készült. A vadászok körében kedvelt ismétlő cserkészkarabély szerepét töltötte be. Később kisebb kaliberekben is gyártották. Az előágytár zárdugattyús megoldása a svájci Wetterli nevéhez fűződik, aki az egylövetűek között fentebb bemutatott 1868-as puskáját alakította át a Henry-Winchester hatására előagytáras ismétlőpuskára. Ez az elgondolás nyert beépítést a nálunk is ismert Kropatschek-féle puskába, melyet az Osztrák-Magyar Monarchiában a csendőrségnél rendszeresítettek 1875-ben és így a magyar vadászok előtt is ismertté vált. Az előágytár feltétlen hibája a változó súlypont a tár ürülésével. Ezt szünteti meg a korszak utolsó jelentős szerkezeti módosítása, a középágytár, melynek feltalálása az angol Lee nevéhez fűződik 1879-ben. A töltények ennél a megoldásnál a zárdugattyú alá kerültek, függőleges sorban. így megszűnt a súlypontváltozás és biztonságosabbá is vált a fegyver. Az elvet továbbfejlesztette 1881-ben az osztrák Ferdinand Mannlicher, akinek 1895-re kialakult puskáját, illetve annak vadászváltozatát mutatjuk be a következő 17. képen. 17. Mannlicher középágytáras ismétlőpuska