Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

látható trombon lovaskarabély (trombonnak nevezzük a trombitaszerüen kiszélesedő csővégződésű fegyvert) még kovás lakatszerkezettel készült, feltehetően a XVIII. században. 1830 után alakították át csappantyús puskává úgy, hogy a lőportartó serpenyő helyébe lőkúpot csavartak. A kakast kicserélték kalapácshoz hasonló ütőszerszámra, a csappantyú megütése céljából. (Érdekes egyébként, hogy a kakas elnevezés megmaradt a továbbiakban, sőt jelenleg is „rejtett-kakasos", vagy „kakas nélküli" puskáról beszélünk.) 4. Csappantyús sörétes duplapuska Az ilyen és ehhez hasonló átalakítás kovásból csappantyús fegyverré, elterjedt szokássá vált a XIX. század 30-as, 40-es éveiben. A vadászok hamarosan megkedvelték az új gyújtási módot, a régi kovás fegyvereiket bármely ügyesebb puskaművessel átalakíthatták. Az előnyöket szépen foglalja össze a már idézett Pákh Dénes. ,,Különös ezen készületű fegyvereknél az a vülámi sebesség, mellyel a' porzsákban levő puskapor meggyújtatik, s' ama' szinte csalhatatlan bizakodhatás, hogy azok bizonyosan és mindenkor elsülnek." Valóban a kováspuska 100 lövés közül 8, a csappantyús 300 lövés közül egy esetben mondott „csütörtököt". A 4. kép elöltöltő, sörétes duplapuskát mutat be „Borsay Debreczenben" felirattal, jelezve, hogy a magyar puskaművesség jelen volt már vidéken is. A kis műhelyben a század közepe táján készült műves, gazdagon vésett lakatszerkezetű fegyver, csőhossza 76,5 cm, űrmérete 17,3 mm. (A képen jól látható a kakas sárkányfejszerű kiképzése, innen a csappantyús fegyverek korában használt „sárkány" elnevezése a ,,kakas"-nak.) Viszonylag vékony csőfalú, csak sörétlövésre alkalmas. A golyós és sörétes puskák különválása is a század elején kezdődik, korábban ugyanabból a - huzagolás nélküli sima — csőből történt a golyó és a sörét, XIX. századi elnevezéssel „göbecs" lövése.