Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Kotlár Károly: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum XIX. századi vadászfegyvereinek rövid fejlődéstörténeti áttekintése

A puska már az ún. patent farokcsavarba beépített gyutacsheggyel készült. Ennél a megoldásnál a lőportöltet az ugyancsak a farokcsavarban kiképzett töltőűrbe (régi szóhasználattal: porzsákba) került. így a gyújtóláng egyenes úton, hatékonyabban jutott a lőporhoz. Az eddig kiálló kakasok is jobban az agyhoz simultak, kézreállóbb fogást, tetszetősebb külsőt kapott a fegyver. 5, Damaszkcsövü csappantyús golyósfegyver Elöltöltő, csappantyús, kétcsövű golyósfegyvert mutat az 5. kép. Készítője a világhírű regensburgi fegyverműves Kuchenreiter. A függőleges elhelyezkedésű damaszk csőpárral ellátott puska 1855 körül készült. A „damaszk" csőkiképzés lényege, hogy vases acéllemezek össze forrasztásával ún. damaszk-lemez készült, melyből 6—7 mm-es szalagot vágtak, s központi mag, egy csőtüske körül spirálisan csavartak, majd összekovácsoltak, így tetszetős felületű, és vékonyabb falvastagságnál is ellenállóképes csövet lehetett készíteni. Az eljárás a XIX. század elejéig csak a Közel-Keleten és Spanyolországban volt ismeretes, ezt követően a francia fegyverkovácsok emelték magas színvonalra a damaszk-csövek készítését. (Chaumette, Defaunay, Bemard). Az anyagnak méltatlanul elfelejtett magyar neve is volt: sávacél. Elmaradhatatlan kísérő a csőpár mellé szerelt töltővessző, mely a töltés fojtását és a golyót volt hivatva a csőbe leverni. Ez a huzagolásra való tekintettel komoly erőfeszítést igényelt. így a puska töltése körülbelül 2 percig tartott. Igaz a lőszabatossága kifogástalan volt, hordtávolsága kb. 400 m és átütőereje is jó. Mindezek alapján nem volt rosszabb lőképességű, mint a kezdeti, fejlettebb hátultöltők, de tűzgyorsasága messze elmaradt a kor követelményétől. Az űrméret (10,5mm) is jelentősen kisebb az elmúlt századok 15—20 mm-es belső átmérőjű csöveinél. A célzást az egyszerű csapóirányzék mellett az agynyakba süllyesztett diopter is segíti, régi nevén „czélzó", ez fel-le mozgatható. A vadászember golyósfegyver igényét jóval a század közepén túl is messzemenően kielégítette.