Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Matolcsi János: A majacki lelőhely (SZU) állatcsontleletei (az 1978-1979. évi ásatás)

alapon az egyes háziállatok és az emlős vadállatok jelentőségét a hústáplálék biztosítása szempontjából a következők szerint becsülhetjük: szarvasmarha 46,5% ló 20,3% sertés 17,1% kis kérődzők 12,7% vaddisznó 2,5% szarvas 0,8% A továbbiakban az egyes állatfajok csontanyagát külön-külön tárgyalva keressük az állatok típusára, nagyságára, tenyésztésükre és hasznosításukra utaló jegyeket. Sajnos, két háziállat csontleletei töredékes állapotuk miatt semmilyen értékelést nem tesznek lehetővé, így a szamárról és a kutyáról semmit sem mondhatunk, csupán jelenlétüket tudjuk igazolni. Hasonló a helyzet a vadállatok esetében is. II. A HÁZIÁLLATOK Szarvasmarha (Bos primigenius f. taurus L., 1758) A szarvasmarhacsontok testtájak szerinti megoszlása az állatok típusának, nagyságának rekonstruálása szempontjából nem mondható szerencsésnek. Hiányoznak a teljes koponyák vagy a nagyobb koponyatöredékek és az összehasonlításra alkalmas végtagcsontok sorozatai. Dyen okok miatt kénytelenek vagyunk minden csonttöredéket értékelni és a további leletekkel való összehasonlíthatóság végett közzétenni. Ha tehát az állomány néhány fontosabb sajátosságának bemutatásától el kell is tekintenünk, a gazdasági szempontból oly fontos tenyésztői munka tényét az állatok életkor szerinti megoszlásából kiindulva megítélhetjük. A csontanyag életkor szerinti csoportosításából látható, hogy lelőhelyünk szarvasmarhái között többségben voltak a felnőtt, a kifejlődött, a tenyésztési szempontból teljes értékű állatok. Az egyes korcsoportok

8 a következő arányban voltak képviselve: juvenilis 7 egyed 31,8% subadultus 3 egyed 13,6% aduitus 12 egyed 54,5% Összesen 22 egyed 100,0% 8. Az állatok életkorát elsősorban a fogak kihasadása, váltódása, kopottsága, a csontok fejlettsége és a végtagcsontok epiphysiseinek elcsontosodottsága szerint értékeltük. Juvenilismk tekintettük a fajra jellemző nagyságúnál kisebb, keskenyebb, erősen porózus csontokat, amelyeken a varratok, illetve az epiphysis-porcok még nem csontosodtak el. Subadultusnak vettük, ha a csont nagyjából már