Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

osztassuk, és készpénzbül vegyük annak hasznát, ne talántán a gabona rajtunk maradjon, és férgek által emésztessék. . Z'

78 Az uradalom gabonaeladásai — amelyek jövedelme nagyrészt az adósságok törlesztésére ment rá

79 — főként a katonai magazinok felé irányultak nagyobb tételekben.

80 A pénz megkapása azonban így sem volt egyszerű: 1743ban az előző évi eladott mennyiség után járó kilencezer forintot még nem kapták meg,

81 s Rimanóczy Antal szerint ehhez csak száz arany megfelelő „elhelyezésével" juthatnak hozzá, tekintve „.. .a Bécsiekben megrögzött gonosz szokásnak megmásolhatatlanságát.. ."

82 Az értékesítést a szállítás nehézségei és költségei tették igen nehézzé, így aztán a szinte állandó pénzzavarral küzdő uradalom gabonatárolók — páhók - építésére is jelentős összegeket kényszerült költeni: 1748-ban az igmándi páhó építésének befejezése ezer tallér körüli költséget igényelt, ugyanakkor a pozsonyi granáriumért még nyolcezer forinttal tartoztak.

83 Ily módon érthető, hogy az uradalomhoz gabonakölcsönért forduló jobbágyok is pénzben tartoztak kiegyenlíteni adósságukat: 1746-ban a folyamodó tápszentmiklósiak jövő őszi megfizetésért

84 kaptak kölcsön gabonát, az egész község kezessége mellett. Az eladatlan mennyiségek nagy részét fordította az uradalom pálinkafőzésre, s a sörfőzéshez szükséges árpa biztosítása érdekében Balogh Ferenc több ízben megparancsolta ,,.. .a Dominiumbéli helységekre, hogy árpáikat a múlt esztendőben bé vett szokás szerént az Uraság számára megtartsák. . ,"

8S A községekkel kötött szerződésekhez visszatérve, a fentiekben már utaltunk arra, hogy az ideiglenes és örökös kontraktusokat egyaránt „. . .alacsonyan megszabott robotkötelezettség és magasra fokozott pénzszolgáltatási előírás jellemzi", amint azt Szabad György megállapítja már többször idézett monográfiájában.

86 Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a jobbágyok hogyan tettek eleget ezeknek a követeléseknek, akkor azt tapasztaljuk, hogy a pénzterheket legtöbbször egyéb szolgáltatásformák teljesítésével váltották meg, főként az uradalmaknak végzett munkával. Tata és Tóváros mezővárosok 1743-ban vállalták, hogy a halastavak körül ezután is elvégzik a szükséges munkákat.

87 Tata lakosaival 1746-ban négy évre szerződve, a határában levő tavak mindegyikének halászatára kötelezték (az addig árendába bocsátott vendégfogadót azonban visszavették).

88 1742-ben a bánhidiak a Farkas-tó gátjára hordanak földet, egy taliga után egy krajcár a fizetség.

89 Természetesen a Mikovinyi által vezetett mocsáriécsapolási munkánál is dolgoztak az uradalmak jobbágyai: Balogh örömmel állapítja meg, hogy Mikovinyi 78. Uo., F. 104. p.57. 1744. jún. 25. Pozsony. 79. „Szerencsések leszünk, ha az Gabona pénzzé fordéttathatik, és annak proventussa adósságban adattathatik" - írta Eszterházy József Baloghnak 1745-ben. Uo., F. 104. p.91/92. 1745. szept. 27. Jágendorff. 80. Uo.,F. 104. p.20. 1744. jún. 21. Pozsony. 81. Uo., F. 105. p.65/66. 1743. Bécs, jan. 27. 82. Uo„ F. 105. p.67/68. 1743. Szered, febr. 26. 83. Uo„ F. 105. p.359/60. 1748. Tata, ápr. 27. 84. Uo„ F. 105. p.235/36. 1746. Tata, máj. 24. 85. Uo., F. 105. p.312/13. 1747. szept. 5. Tata. 86. Szabad, 1957. 28. és köv. 87. OL. P. 197. TEL. Familiária - F. 105. p.111/12. 1743. dec. 17. Tata. 88. Uo., F. 105. p.267/68. 1746. nov. 26. Tata. 89. Uo„ F. 105. p.36/39. 1742. okt. 8. Tata.