Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

jjielyes industriájának" köszönhetően egy öl ásása a tervezett hetvenöt krajcár helyett csak hatvanba kerül.

90 A szükséges pénz előteremtése érdekében a jobbágyoknak a kínálkozó kereseti lehetőségeket mindenképp ki kellett használniuk: így 1747-ben a vetés októberben még nem volt elvégezve az igmándi határban, mert a lakosok közül fogadtak „fuvarokat pénzért.. .a halászok", akik az uradalmi halastavak lehalászása után a halakból vásároltak.

91 Az ölfa szállítása is pénzkeresetet jelentett, s az ölfa-szállítás legnagyobb része is a katonai garnizonok felé irányult. 1742-ben például a helységekkel kötött alku szerint az év folyamán 1133 öl bükk és 1100 öl cserfát kell szállítaniuk Komáromhoz, Almásra és Süttőre; a komáromi garnizonnal tett alku létrejötte után.

92 A csatorna- és malomfák szállításában is jelentős részt vállaltak a falvak,

93 Kocs ily módon „victuale restantiáját" szolgálta le 1742-ben. A végzett munkák alacsony átszámítási kulcsa miatt többször tiltakoztak a jobbágyok. Balogh Ferenc panaszolja, hogy akik a tatai csatornák építésénél az elmúlt télen és tavaszon dolgoztak, munkára nem jelentek meg, „egyetlen kapavágást sem" tehetett így még. Ha továbbra sem jelennek meg, minden értéküket ,j£onfiskáltatni" fogja.

94 Eszterházy József pedig a vármegyékhez küldött napszámbér-Ümitatiótól reméli, hogy „a félhető confusiok és munka szakadások meg orvosoltatnak."

95 Pontosan érzékelték a jobbágyok a szerződéseknek azt az ellentmondását is, amely a robotterheket látszólag korlátozva főként pénzbeli szolgáltatásokat írt elő, de ezek teljesítéséhez elengedhetetlen volt munkát vállalniuk az uradalmakban. Ahogy a szomódiak megfogalmazták: (1745, új kontraktusok miatt panaszolkodván), „a robotnak valamely részét eddig való kontraktusok szerint felvállalni pénzül és mégis amellett dolgozni" nem akarnak.

96 Az 1729-es gazdasági utasításhoz fűzött megjegyzések (amelyek az 1740-es években a gazdálkodás terén végbement változásokat kísérelték meg bemutatni) az uradalom iratanyagának eddig megismert részén alapulnak. Az Eszterházy-uradalmak e két korszakának gazdasági rendszerében lévő eltérések és azonosságok bemutatása, s a kor gazdasági szintjéhez viszonyított helyének pontos kijelölése az uradalmi iratanyag — mindenekelőtt aszámadásanyag, a tisztiszéki és úriszéki jegyzőkönyvek - további, behatóbb feltárása révén válik lehetségessé. 90. Uo., F. 105. p.300/301. 1747. máj. 30. Tata 91. Uo., F. 105. p.323/24. 1747. okt. 17. Tata. 92. Uo., F. 105. p.5/6. 1742. jún. 30. Tata. 93. Uo., F. 105. uo., 94. Uo., F. 105. p.19/20.1742. aug. 11. Tata. 95. Uo., F. 104. p.21. 1744. jún. 21. Pozsony. 96. Uo., F. 105. p. 164/67. 1745. júl. 3. Tata.