Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

gyermelyi s szomódi hatszáz juh árát Balogh három jobbágy fundusának felszabadításával, s a tőlük várható kétezer-kétezerötszáz forintért kívánta megszerezni.

72 A billegi pusztán tervezett gazdálkodásban is szerepelt a majorság felállítása, ,,s mivel majorház is vagyon azon pusztán, tudom marha nélkül nem fog maradni"

73 — írta ezzel kapcsolatban Eszterházy József. Szlányán pedig a hatvan tehénre tervezett major mellett évi nyolc—tíz pár horvát ökör hizlalását, s a volt lóistállók helyén sör- és pálinkaház építését határozták el.

74 Felmerült a Szent—György pusztai árenda megszüntetése is: a „szelíd, jó" mezővel, ménes és gulya tartására alkalmas legelőkkel rendelkező pusztán háromnégyszáz mérő vetés, Játóhoz hasonló gazdálkodás látszott lehetségesnek.

75 Természetesen az egyes községek kontraktusai is változtak ennek megfelelően.

76 A még folyó telepítésekről és az új szerződések megkötéséről szinte tablószerű képet ad Balogh Ferenc egy 1745-ben írott beszámolójában,

77 a tatai és gesztesi uradalmak községeiről szólva. A magasabbra emelt és az egyéb szolgáltatások mellett első helyre került pénzjáradék fizetése ellen a fiscalis nem sok ellenkezést tapasztalt, „. . .hihető, oly félelembül is, hogy mind a két Dominiumban közönségesen tudva vagyon, hogy naponként seregesen jönnek onnand fölül az emberek. . ." A falvakban lakó örökös jobbágyokat - hogy a betelepülőknek a szükséges sessiókat biztosítani tudják - az uradalom szükségletei szerint költöztették át egyik helyről a másikra: így Kömyéről húsz örökös jobbágyot Császárra parancsoltak. A bánhidiak hasonló sors elébe néztek, de ,,. . .az ottan megöregetteknek megvesszőzött gyermekeknek sírásához hasonló könyvhullajtásokkal, és öszve tett kezekkel való töredelmes könyörgésekkel. .." elérték, hogy huszonnyolc jobbágy a faluban maradhatott. Természetesen ők „.. .mindnyájan Marhás jó gazdák és egissiget szeretők. . ." voltak. Környén az új fertályos gazdáktól a kilenceden és tizeden felül huszonnégy, Bajon tizennyolc, Dadon huszonkét forintot remélt Balogh. Az összeg tartalmazta a juhok árendáját is — ezek számát növelni igyekeztek; így Száron az új kontraktusban Balogh azt kívánta, hogy a község a meglevő ötszáznegyven juh számát duplájára növelje, egy-egy állat után kilencven krajcárt fizetve. Az új sessiók megteremtése érdekében még az urasági táblák felosztását is tervbe vették; Dadon így kívánták például mintegy kétszáz fertályos telek kialakítását megoldani. A döntés okaira Eszterházy Józsefnek egy 1744. évi levelében írt megjegyzése világít rá: ,,. . .nem tudom kegyelmed megmarad-é abban, hogy Béresek által folytassuk az oeconomiát, vagyis pedig az földekbül kegyelmed önnön projectuma szerént sessiókra 72. Uo., F. 105. p.100. 1743. szept. 8. Az 1729-es gazdasági utasítás is komoly Figyelmet fordított a tehén- és juh-állomány gyarapítására. 73. Uo., F. 104. p.14. 1744. ápr. 30. Cseklész. 74. Uo., F. 105. p.85/86. 1743. máj. 25. Tata. 75. Uo., F. 105. p.274/75. 1746. dec. 10. Tata. A tatai, gesztesi és sempthei uradalmak 1747/48. évi perceptóriuma szerint azonban a puszta 1747-ben még bérlők kezén volt. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára, III. 1129. 76. Az egyenként oldalakra terjedő kontraktusokat „pro futura notifia" Balogh Ferenc készítette, „Urbárium és Prothocollum" formán. OL. P. 197. TEL. Familiária - F. 105. p.162/63. 1745. jún. 12. Tata. 77. Uo., F. 105. p.140/43. 1745. febr. 23. Tata.