Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

Az 1729-es gazdasági rendszerben is fontos helyet foglalt el a számadások módjának, a számtartók kötelességének részletezése: a földesúr minden időben pontos tájékoztatást kívánt jövedelmeiről, vagyoni állapotáról. így érthető, ha a gazdasági ügyekkel foglalkozó tisztviselőket kiemelt hely illeti meg az uradalmak tisztikarában. Már az említett gazdasági utasításban megtalálható az „officium rationarium", vagyis a számvevőség említése, mint a számadások censuráját végző szervé. Balogh idejében Sárváry István volt az uradalmak „gremiális exactora", s mellette - a belső számvevő mellett — több számadó is dolgozott a dominiumokban, ahol a tiszttartó mellett a legfontosabb pozíciót töltötték be.

49 Balogh azonban -a benne teljesen megbízó Eszterházy Józsefkérésére-a számvevő helyett sok esetben maga revidiálta a számadások censuráját.

50 Az uradalmi számadások aprólékosságára jellemző a következő eset: 1748-ban, amikor a két tatai kertészlegény közül az egyik további tanulás céljából külföldre készült, tizenöt forint adósságát Balogh Ferenc reverzálisba vette, s megparancsolta, hogy a számtartó azt számadásaiban évente „pro restantia" tegye ki, ,Jiogy úgy emlékezete szüntelen fönt forogjon".

51 Amikor az 1740-es években változnak az egyes községekkel kötött alkuk (előtérbe kerülve a pénzjáradék követelése), akkor a számvevőkönyvek formájának, tabelláinak kidolgozását is Balogh Ferenc végzi el,

52 s 1747 januárjában már ezek elkészültét jelentette a tatai, gesztesi, semptei uradalmakra és Cseklészre vonatkozóan.

53 A számadások közül évi „summárius extractus" készítéséről, valamint negyedévi

54 és havi jelentésekről van tudomásunk, de készültek kimutatások a vetések, s a dézsmák után is.

55 Maga Eszterházy József is nagy jelentőséget tulajdonított a mind pontosabb számadásoknak, s ezt Baloghnak írt sorai is jól mutatják: „Énnékem ugyanis kiváltképpen való satisfactiómra lészen, ha egyszer oly concursusban jöhet, hogy a Számadásoknak mind revisioja, mind pedigh censurája esztendőnként meglészen, ezt tartván egyiket az oeconomia lelkének, akivel tudnia illik a Szolgák is nagyobb gyorsaságra, és alkalmatosabb magok viseletére ösztönöztetnek."

56 Az említett uradalmi alkalmazottak mellett fontos szerep jutott az uradalmi ügyészeknek is. Épp Balogh Ferenc győzi meg Eszterházy Józsefet arról, hogy két „fiskális" tartása is hasznos lenne az ügyek vitele szempontjából, akik főként a család egyes ágai, illetve tagjai közti birtokperekkel, idegenekkel szemben, vagy azok által az uradalmak ellen támasztott követelésekkel, s a számadások körül keletkezett esetleges bonyodalmakkal foglalkoztak. Az uradalom egyébként ius gladii-val is rendelkezett: Balogh 1748. áprilisában arról számolt be Eszterházy Józsefnek, hogy az új akasztófa helyét a szomódi út mellett 49. Mint Balogh írja: várta a gesztesi tiszttartót és az ottani számtartöt, hogy jelentést kérjen tó'lük a portális katonákra fordított költségekről. 50. OL. P. 197. TEL: Familiária - F. 104. p.106/107. 1746. júl. 2. Cseklész 51. Uo.,F. 105. p.333/35. 1748. jan. 6. Tata. 52. Uo., F. 105. p.276/77. 1746. dec. 20. Tata. 53. Uo.,F. 105. p.280.1747. jan. 10. Tata, p.208/210. 1745. aug. 7. Tata. 54. Uo., F. 104. p.95/96.1746. máj. 5. Pozsony. 55. Uo., F. 104. p.98/99. 1746. máj. 10. Pozsony. F. 105. p.259/60. 1746. szept. 5. Tata. 56. Uo., F. 104. p.71/72.1745. júl. 16. Jágendorff. 57. Uo., F. 105. p.359/60. 1748. ápr. 27. Tata.