Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében
az eladásra és fűtésre szánt, valamint a téglaégető kemencékhez szükséges ölfamennyiséget. Ismét hangsúlyozza a juh-aklok bővítésének szükségességét. A gazdasági szabályzat és egyéb források alapján úgy tűnik, hogy Eszterházy József jószágaiban egy-egy uradalom egyúttal egy-egy gazdasági egységet is jelentett, vagyis az uradalmak igazgatását tekintve nincs adatunk a kisebb egységekre, illetve „Uradalmi járásokra", vagy kerületekre való bontásról a tárgyalt korai időszakban. Az ügyek intézésének élén a prefektus (Balogh mint teljhatalmú megbízott és régens) áll, aki egyrészt a központi szerepet betöltő tatai uradalomból írásbeli utasításokkal, másrészt állandó utazásokkal, személyes megjelenéssel és helyszíni vizsgálatokkal irányítja az uradalmak gazdasági, közigazgatási tevékenységét. Az egyes uradalmak élén tiszttartókat találunk 42 Razinyán, Tatán, Cseklészen, a gesztesi uradalomban (és Szereden is, mivel az itteni birtokot Eszterházy József fiának engedte át). A tiszttartók kinevezésükkor írásbeli utasítást kaptak, melynek pontos betartását és teljesítését Balogh szigorúan számonkérte tőlük. 43 A tiszttartói poszt betöltésére külső, jól képzett szakembereket hívtak meg, de arra is van példa, hogy az uradalmi tisztikarból neveztek ki valakit. így például gesztesi tiszttartónak Balogh Ferenc egy Barlangy nevezetű nagyszombati tanácsi hivatalnokot szeretett volna megnyerni, mivel megítélése szerint ő a vármegyei gyűléseken is képes lett volna Eszterházy József képviseletében fellépni. 44 Ujváry József volt játói ispánt viszont bizonyára a gazdasági ügyekben való rátermettsége miatt léptették elő szeredi tiszttartóvá. 45 Ahogy az uradalmakban előre haladt a majorsági gazdálkodás kiépítése és megszervezése — azaz az árutermelés fejlődése —, ennek megfelelően az igazgatási rendszer is mind szervezettebbé válik. A későbbi „disztriktuális" rendszerre 46 utaló jelenség, hogy az egyes uradalmak azon részeibe, amelyek az uradalom közponjától, tehát a tiszttartótól is legtávolabb estek, s főként, ha e területen aliódium is található volt, ispán alkalmazását vélték szükségesnek. Tarjánban így Balogh a megkezdett allodiatúra folytatását azért nem javasolta, mert távolsága miatt újabb ispán állítása nélkül az nem lenne folytatható. 47 A későbbiek folyamán Tarján majd egyike lesz az említett uradalmi járások42. „A XVIII. század eleje új időszak kezdetét jelentette a magyar mezőgazdaság és nagybirtok történetében, amely megteremtette a gazdasága és jövedelmei iránt érdeklődő nagybirtokost és a racionális szervezetet. . .A korszak első felére - amely 1745 -1750-ig tartott - még a korábbi birtokkormányzati szervek továbbélése volt jellemző, megjelent azonban — tisztiszék formájában — a testületi vezetés mint a korszerű igazgatás formája. Az egy nagybirtokos kezén levő uradalmak közül valamelyik kiemelkedett, tiszttartója felügyelni kezdte a többi uradalmakat . . ." Kállay, 1980. 19.p. 43. OL. P. 197. TEL. Familiária - F. 105. p.241/44. 1746. jún. 28. Tata. 44. Uo.,F. 105. p.237/38. Sempte vára, 1746. jún. 18., p. 323/24. Tata, 1747. okt. 17. 45. Uo.,F. 105. p.333/35. Tata, 1748. jan. 6. 46. A nagyüzemű majorsági gazdálkodásra való áttérés után, a XIX. század első évtizedeiben a tata-gesztesi uradalmakat hét járásra, két erdőgazdaságra osztották és négy pusztát önálló üzemegységként kezeltek. Szabad, 1957. 47. és köv. 47. Az uradalmi személyzet létszámában a lehető legszűkebb keret elérésére törekedtek (OL. P. 197. TEL. Farn. F. 105. p. 294/95. 1747. V. 20. Tata) 48. Szabad, 1957. 47. és köv.
