Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

A következő pont az uradalmak számára fontos bevételi forrást jelentő kocsmáitatásról tartalmaz utasításokat: mivel az uradalmak nem képesek kellő minőségű — jól eltartható - borokból annyit termelni, hogy ez az uradalmi kocsmák szükségletét fedezze, ezért ezeken a helyeken a kocsmákat árendába kell bocsátani; ott azonban, ahol van megfelelő minőségű bor (különös tekintettel az éves, s az egyéb nagyobb vásárok helyére), néhány kocsmát fenn kell tartani. Gondoskodni kell jobb pincékről is, hogy a borokat kellő időre tartalékolni, s megfelelő haszonnal eladni lehessen. A következő szakasz az uradalmak tehén-juh— és sertéstartásával foglalkozik. Az egyes uradalmakban svájci és magyar allódiumokat különböztet meg, az állatok fajtajellegétől függően. A „svájcerájokba" ötven tehenet rendel két német bikával, s hat üszőborjú felnevelésével. Külön kitér az utasítás arra, hogy az állatok ellátására szükséges széna termesztésére nagyobb gondot fordítsanak. A magyar allódiumokban ötvenöt tehén tartását rendeli el, szintén két bikával, vdamint száz, hasonlóképp magyar tehénnek csordában való tartását, legeltetését. (Az allódiumokban elsősorban tejtermelés folyt, a csordában pedig a vágásra szánt állatokat tartották.) Az utasítás megemlíti, hogy a jövőre nézve vágásra nevelt ökörcsorda tartása is kívánatos lenne. Az egyik magyar allódiumban gabonatartók felállítását is elrendelik. Áttérve a juhok tartására, a juh-aklok közül (600 fejős juhval, s a megfelelő számú kosokkal) nemcsak a fennállókat rendelik el megtartani, hanem újabbak felállítását is. A juhok gyapjának begyűjtőhelye (mindhárom uradalom vonatkozásában) Tata, ahol az a posztókészítőknek adatik át. Fentieken kívül minden uradalomban 100 sertést kell nevelni uradalmi szükségletekre. Az utasítás az uradalmi rétek, földek és szőlők pontos művelésére, ezek megjobbítására és megőrzésére is felhívja a figyelmet; valamint arra, hogy a fák vágása (épületeknek, deszkának, edényeknek, ezenkívül tűzre és a szénégetéshez) a rendelet szerint, a valós szükségleteknek megfelelően történjék. A hetedik pont az uradalmak jogszolgáltató tevékenységét, valamint gazdasági irányítását és a számadások elkészítésének módját határozza meg. Büntető-, illetve törvényszolgáltató úriszéki ülést félévente, gazdasági ülést (sedes dominales oeconomica) havonta tartottak. A számvevőségnek minden évben április hóig el kellett végeznie a számadások censuráját (a minden számadásra kötelezett területről való menstruális extractusokat is pontosan kell bemutatni). Az évi általános számadásban a gabonáról, a borról, a terményekről, dézsmáról és minden egyéb jövedelemről (széna, szalma, halak és vadak, hizlalt állatok, az uradalmakban levő nyájak és szaporulatuk) kell számot adni. Végül az utolsó rész a jobbágyokat a fenti munkák pontos betartására és elvégzésére, az azokon való megjelenésre; az uradalmi tisztviselőket (és a falusi bírákat) a terhek súlyosbításának elkerülésére, s az esetleges büntetések méltányos és igazságos kiszabására inti. A gazdálkodás általános alapjainak és elveinek megfogalmazása után külön kitér még az utasítás az egyes uradalmak (tehát a semptei, tatai és gesztesi dominiumok) szabályozására. Mindhárom uradalomban megadja a szántóföldek területét az elvethető mag mennyisége szerint (pozsonyi mérőben), az őszi és tavaszi vetések nagyságának meghatározásával. (A földeket három nyomásra osztották.) Rendelkezik a mezőkről, amelyek területét Cseklészen és a gesztesi uradalomban növelni szükséges. Pontosan szabályozza