Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében
rom, hogy hírem nélkül legkisebb is tétessék." 39 S bár ez a jelenlét sok esetben egyszerűen a felvigyázással azonos (Balogh megfogalmazása szerint: ,,a Szemeskedés el annyira mindnyájunkat Szorongat" 40 ) néha azonban már a gazdálkodás lehető legjobb, s leggazdaságosabb módjának megleléséhez tartja szükségesnek a gyakorlati tapasztalatok szerzését. Állandóan új, s új „ideákon" töri a fejét, s a gazdaság minden ágában személyesen győződik meg a lehetséges termelési módozatokról. Mindezekről részletes levelekben számol be Eszterházy Józsefnek, s levelezésük számtalan értékes adatot őrzött meg számunkra az uradalom gazdasági életéről, sok esetben a döntések okaira, a megvalósítások körülményeire is rávilágítva, s igen szemléletesen bontakozik ki előttünk a dominiumok mindennapi élete is. Különösen értékes e levelezésnek az 1740-es évekből való része, amely a jobbágyfalvak még folyó betelepítéséről, az új kontraktusokról, s Balogh Ferencnek az egyes uradalmakban tett szinte aprólékosságig pontos utasításairól közöl adatokat. Úgy tűnik, hogy erre az időre esik az uradalmi gazdasági szervezet bizonyos megváltozása az 1720—1730-as évekhez képest. Ennek vizsgálatához jó összehasonlítási lehetőséget kínál az Eszterházy-uradalmak eddig általunk ismert legkorábbi, 1729-es gazdasági rendszere. 41 A semptei, tatai és gesztesi uradalmak gazdasági rendszere 1729-ben Az utasítás nyolc pontban összefoglalva a gazdaság ágait, s az uradalmak haszonvételeit, először általános érvénnyel fogalmazza meg a gazdálkodás megszervezésének alapjaira vonatkozó határozatokat, s a jövedelmek behajtásának és az uradalmak irányításának, igazgatásának szabályait. Az első pont a telket bíró jobbágyok igásállattal végzett robotjáról szól: ezt uradalmanként a sessiók minősége szerint 1, 2 vagy 4 ökörrel, illetve lóval végzendőnek határozták meg egy egész telek után, heti két napban állapítva meg a robotnapok számát. E munkákon felül pénzjáradékként három forintot, a naturálékból pedig „secundum consuetudinem" való mennyiséget kellett teljesíteniük a jobbágyoknak. Tartoztak továbbá bizonyos összeget megfizetni a szőlők megműveléséért, s egy forintot a fákért (feltehetően a faizási jogért, vagy az ölfaszállítás megváltásáért). Emellett az uradalmak fenntartották maguknak azt a jogot, hogy a mindenkori szükségletek szerint egyéb szolgáltatásokat is követeljenek az uradalmak „alattvalóitól". A második pont megerősíti szerződéseik birtokában azokat a helységeket, amelyek árendát vagy censust fizetnek, „laborum loco". így a semptei doniiniumban Szered mezőváros, a gesztesiben Oroszleány birtok, s a tataiban a két mezőváros, Tata és Tó város (Váraljával együtt). A következő rész az uradalmakban található összes vendégfogadó, vámház, pálinkaés sörfőzőház, s az egyéb uradalmi épületek árendába adását erősíti meg a továbbiakra nézve, a szokásos három éves időtartamra, a „svájcerájokkal" és a juh-akiokkal együtt. 39. Uo., F. 105. p.227/28. 1746. ápr. 30. Tata. 40. Uo„ F. 105. p.222/23. 1745. nov. 13. Tata. 41. OL. P. 198. TEL. F. 19. N. 297. A latin nyelvű eredeti irat szövegét kivonatosan közöljük.
