Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

pl. szívesen fogyasztották szomjúságuk oltására. Viszont megkülönböztetett módon kezelték az aszalásra, ecetnek, pálinkának alkalmas alma, körte, szilva és meggy fajtákat, s azokat, amelyeket nyersen, egészben lehetett télire eltenni (alma, szőlő).

118 Máig fennmaradtak Somogyban igen régi, és korábban is emlegetett „hazai" fajták: pl. a „pogácsa, masánszki, citrom, jeges—édes" alma, a „búzás, árpás, kobak, szegfű, jakab" körte stb. A Dráva ártere is kedvezett a gyümölcsfák terjedésének. A XIX. század első felében pogácsa (Istvándi) és kormos almáját Fényes mód szerinti dicsérte, ezenkívül az északi rész gesztenyéjét, a Dráva mente szilvásait. Szerinte a cseresznye, körte, dió, naspolya, barack, sárga és görögdinnye „szinte feleslegesen" áll rendelkezésre. Külön gyümölcsöse csak a nemességnek volt, így pl. a kéthelyi Hunyady uradalom erről is híres volt. De a közép- és kisnemesi családok is szívesen óvták, nemesítették gyümölcsöseiket. Étrendjükön sokféle feldolgozásban szerepelt gyümölcs, nagy gondot fordítottak tartósításukra. A feleslegnek nem volt piaca, állatokkal etették fel.

119 Néhány főúri majorságban szeszt és ecetet állítottak elő. A pálinkafőzés joga mindenütt a földesurat illette, aki dézsmát szedett a szőlőhegyek gyümölcsfáinak terméséből is, és azt is megszabhatta, milyen gyümölcsfákat lehet a tőkék között hagyni, vagy oda ültetni.

120 A fő termelési ágak, gazdasági haszonvételek mellett jelentős szerepe volt bizonyos kiegészítő foglalkozásoknak, illetve jövedelmeknek. A XVIII. század elején a halászat, gyűjtögetés, madarászt, vadászat, vadmézszerzés által szerzett nyersanyagok pótolták a parasztság minden rétegénél a táplálkozásban azt a hiányt, ami a mezőgazdasági termelés ütemének lelassulása, arányának eltolódása, munkaeszközök csekély volta okozott. A vizek, vadvizek, mocsarak, az erdők bősége, a közbiztonsági viszonyok rendezetlensége elősegítette ezt. A táplálkozásban kevesebb volt a kenyér és tésztaféle, viszont több a fehérje és vitamindús étel, jóllehet nem elegendő. A török időket túlélő falvak, s az újonnan települtek szabad vadászatának hamarosan vége szakadt (1721).

121 így inkábba tiltott hurkok, tőrök kivetésének, az orvvadász puskák használatának nyílt tág tere az erdőkben, vizek mellett, szőlőhegyekben. „Rábsic" orvvadász akadt minden rétegben, különösen a pásztorok körében, akik emellett a madarászaiban, vadmadár tojásának gyűjtésében és fogyasztásában is élen jártak.

122 Jelentősebb mennyiséget hozott a konyhára a halászat. A vizek rendezéséig hal, csík, rákbőségről lehet beszélni, mind a Balaton, Kis117. Andrásfalvy B. 1969. 19. Sárközből hoz hasonló adatokat és megjegyzi, borban is a savanyúbbat kedvelték. 118. Régi hazai gyümölccsel foglalkozó szakirodalmunk legjobb, legelállóbb hazai gyümölcsfajtáknak az ártérieket tartotta. (Lippay, Rapaics R. 1940.) 119. Fényes 1941. 213. 230. 203. Berzsenyi Dániel is írt erről niklai birtokával kapcsolatban (A mezei szorgalom. . .) 120. A kozmái szőlőhegyen az 1820-as években a tőkék között csak őszibarackfákat lehetett hagyni, de a szőlő „lábjában" nem volt ilyen megkötés. KissJ. 1974. 15. 121. 1721. jún. 30-án kelt Somogy vármegyei statútum tilalmazta a jobbágyok szabad vadászatát. Takács L. 1978. 51-52. 122. özet, szarvast, vaddisznót, nyulat mindenütt elejtettek, vizek, berkek mellett vidrát.