Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)
balaton, Kis és Nagyberek, a Dráva 123 vizében, de a Rinya, 124 Kapós 125 folyóban és mocsaraiban is. Jelentős rétegek ősztől tavaszig tartó foglalkozása volt, egyénenként, csoportonként 126 vagy falvanként 127 bérelték a vizeket az uradalomtól és pénzzel, a zsákmány egy részével fizettek. Az uradalmak még a malmaikhoz tartozó vizek halászati és rákászási haszonvételét is bérbe adták. 128 A különféle földesúri rendelkezések (a halászóhelyek, bizonyos halászati eszközök korlátozásáról) miatt mindenfelé az orvhalászat is dívott. A XIX. század közepén meginduló nagyüzemi bérlő halászat 129 (Balaton, Dráva), majd a berkek lecsapolása, folyók szabályozása következtében a halállomány csökkenése az egykori halászfalvak ezirányú tevékenységét elsorvasztotta, egy egészen szűk réteg foglalkozásává tette azt. A rákászat, teknősbékázás nem volt megvetendő mellékjövedelem — bár a parasztság nem fogyasztotta. A XVIII. század folyamán a táplálékszerzési források egyik lényeges módja volt 2 gyűjtögetés, mely minden paraszti réteget érintett. Sok olyan növényt is gyűjtöttek (torma, kapor, sóska, gyümölcsök, fűszerfélék), amelyeket egy évszázad múlva már a kertekben is termeltek, vagy amelyek már régen eltűntek a táplálkozásunkból (pl. vízinövények gyökere, gumója). A viszonylag jelentéktelen jobbágyi méhtartás mellett a .vadmézrablás, vadméhek befogása kedvelt tevékenysége volt az erdőt—mezőt járó férfiaknak. A szántóföldi termelés előrenyomulásával a gabona, kukorica, burgonyatermelés mennyiségi növekedésével csökkent az igény a halászat, gyűjtögetés stb. által szerzett nyersanyagok beszerzése és fogyasztása iránt, és egyre szűkebb réteg fő kereseti forrása maradt. A XVIII. század demográfiai, társadalmi, gazdasági változásai Somogy megyében is sok tekintetben meghatározták azokat a kereteket, lehetőségeket, amelyekhez a megye paraszti lakosságának alkalmazkodnia kellett. A század végére a megye behozta azt a hátrányt, amelyet a török hódítás, s a török kiűzése utáni zavaros évtizedek okoztak, sőt túlszárnyalta a 150 év előtti szintet. A termelőerők lendületes fejlődése következtében az állattartás és földművelés aránya kedvezően, az utóbbi javára tolódott el. A gabonaterületek növekedése mellett új növények is megjelentek, részben a cereáliák kiegészítésére, pótlására is; gazdagodást jelentettek a táplálkozásban (kukorica, burgonya), de részben a takarmányozásban is (kukorica). A hagyományos jobbágyinál kedvezőbb jogi kötöttségű falvak népe ipari növény, a dohány piacra termelésére állt rá. Az állattartás területén kisebb—nagyobb mértékben fajtaváltozás zajlott le a XVIII— XIX. század fordulójára. Az ún. rácz sertések nyomában kialakult magyar mangalica 123. BélM. 1725-35. írta le a balatoni jégi halászatot Kitaibel P. 1799. évi utinaplója. 124. Fényes E. 1841. 206. a Balaton, Dráva halbó'ségéről, a Rinya rákászatárói és a mocsarak csíkban való gazdagságáról ír. 125. Kogutowitz K. I. 1930. 236 idézi Egyed Antal 1828-ból kelt leírását a Kapós halban, csíkban, teknősbékákban, vízimadarakban, rákokban való gazdagságáról 126. Halászcéhek voltak mind a Balaton, mind a Dráva mentén. Damay 1956. 127. T. Mérey K. írja Varjaskérről, hogy a község bérli a halászatot. 1975. 34. 128. SML Malomösszcírások. 1809-ből való kontraktus Nagyatádról 129. Vajkai A. 1964. 56. „árendás" halászat általánossá válásáról ír a Balatonon.
