Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

és Homokon adott ingyen a jobbágyoknak földet szőlőtelepítésre. A Széchenyi uradalom a pusztaszemesieknek hat évre adott át egy hegyet ugyanilyen célból.

110 1818-ban és 1822-ben Boronkay György szerződött a kozmái, kutasi és nagybajomi, belegi jobbágyaival Kozmán szőlő ültetésére hat évi időtartammal, s azzal a kikötéssel, hogy hét év után dézsmaképpen minden hatodik akót adják az uraságnak, s egyéb kötelezettségeket is teljesítenek.

111 A tájra oly jellemző, igényesebb termelési ágak közül említésre méltó még a gyümölcstermesztés, jóllehet modern értelemben vett okszerű művelésről nem lehet beszélni. A XVIII. század paraszti gyümölcskultúrájáról az adatok hiányosak, közhelyszerűek vagy felületesen negatívak. Általánosan hangsúlyozott tény a megye gyümölcsben való gazdagsága;

112 a feljegyzésekből kiolvasható a fajták — s közöttük igen jó minőségű ,diazaiak" — sokfélesége is. Nagyváthy János bizonyára Balaton melléki és Csurgó környöki tapasztalatai alapján szólt elmarasztalva azokról, akik jó hazai fajták felkarolása helyett külföldieket rendelnek okkal, ok nélkül.

113 A jobbágykézen levő fák egy része — kisebb része — nemesi kertek oltványai által nemesített volt.

114 A vadgyümölcs a táj adottságaként minden művelés nélkül megtermett. Az erdők „mindenfelé tele voltak vad gyümölcsfákkal

115 közöttük elvétve olyanokkal, melyek pusztán maradt faluk erdővé lett határában a régi kertek fáinak fajtáját tartották fenn". Gyűjtötte a lakosság, de ette az erdőt járó jószág is. A fák nemesítése az erdők zugaiban megindult. Bél Mátyás jegyzi meg, hogy a nagybajomiak gyümölcsfái jobban fejlődnek az erdők védelmében, mint a nyílt mezőben. Apáti Kiss Sámuel emlékezik meg a pásztorról, aki százával nemesítette a fákat az erdőben.

116 A kertekbe, lakótelkekbe vad csemetéket, vagy beoltott fiatal fákat telepítettek a gazdák. Ezek bizonyítéka itt—ott a Zselicben és Dél-Somogyban jónéhány fennmaradt gyümölcsfaóriás lakótelkeken, kertekben. A gyümölcsfákkal szemben más volt az igény, mind manapság. A nagylombú, hatalmas, jó árnyékot adó fát akkor is megkímélték a szántóföldön, szőlőben, rétekben is, ha nem volt a gyümölcse különösen becses még. A gyümölcs ízével, elállóságával kapcsolatban is mások voltak a falusiak igényei. Kedvelték a savanyú gyümölcsöt, de a könnyen szétmálló, leves „fosos, laffantyús" körtét, almát is 109. Szentiványi B. 1943. 75. 211. 212. 110. T. Mérey K. 1962. 66. jegyzet. 111. öt év alatt beültetik szőlővel a területet. Az uraság által építtetett árkot, sáncot rendben kötelesek tartani, minden „lánc alla" szőlő után évente egy napszámot szolgáltak, szőlő alja után pénzt, gyümölcsfák után dézsmát adtak és behordták. A szilva és törköly égetést az uradalom böhönyei égetőjébe kellett vinni stb. KissJ. 1974. 11—32. 112. Losontzi J. 1781. „Somot, almát, körtvélyt itt eleget ehetsz. De a' tudományban részt keveset vehetsz" 45. Magda Pál 1819-ben kiemeli a megye sok gyümölcsét, különösképpen gesztenyéjét és dinnyéjét (293) 113. Nagyváthy J. 1945. 114. Zrínyi Miklós egyik csurgóval kapcsolatos levelében 1550-ben írja vejéhez Országh Kristófhoz, hogy köszöni a számára küldött Zelenka-körte ágakat, melyekből ingyen jobbágyainak is ad. CsireJ. 1907. 6. 115. Helynevek is tanúsítják pl. Som, Visnye, utóbbi vadmeggyet jelent, s e község határában ilyen fák mindenfelé előfordultak (Pesthy F. OSZKK. XXXV. 21.) Hófer T. 1955. 138.1. 116. A. KissS. 1822. 42.